Mit ér egy hosszú,örömmel és izgalommal teli hosszas várakozásból épült vár,ha azt egy pillanat alatt felborítja egy szellő?
Ki vagyok én?
Mint egy sértett vadkan,
Kinek teste ontja a vért,
Úgy ülök most szobámban halkan,
És nem értem az életem mit ér?
A vágyaim egy perc alatt,
Mind haszontalanná váltak,
S most örökké maradnék egymagam,
Sötétben,hol a többiek nem látnak.
Elbújnék a világ elől,
Sötétbe burkolva testem,
Menekülnék vágyaim felől,
S talán életem feketére festem.
Mit érek én?
Úgysem tudom,
Elvakít a fény,
Nem számít,hisz úgysem tudom,
Mostantól ki vagyok én?
Nem érdekelsz!
Nem érdekelsz gúnyos világ!
Erősebb a lelkem,
Felemeltél,meggyaláztál,
Majd földre dobtál engem.
Nem érdekelsz te csúf világ!
Többet ér a lelkem!
Szorítottál,kinevettél,
Tönkretetted testem.
Nem érdekelsz zsarnok világ!
Egyre erősebb a lelkem!
Kibírom a zsarnokságod,
Tönkretehetsz engem!
Hát ennyi!
Azt hiszem kiírtam magamból amit kellett!
Amúgy tanulnom kéne,de nagyon nincs kedvem!
Kedvem: depis
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése