Már régen megígértem, hogy írok a GG könyvemből pár idézett mondatot. Hát most éppen van kedvem hozzá, úgyhogy itt van pár:
- Fájhat az agy? - kérdeztem amint beléptünk az ajtón.
- Ez az! - vágta rá anya, ahogy leültünk a legközelebbi asztalhoz. - Tehát hipochonria óra van!
- Komolyan kérdezem - mondtam, miközben lehuppantam, a székemre. - Tegnap, amikor a biológia házimat olvastam, egy erős pengést hallottam az agyam egy bizonyos tájékáról.
Anya is leült.
- Pengett az agyad?
Igen, valahogy így hangzott: csing.
- Akkor, édesem, az agyad csengett, nem pedig pengett.
- Nem hinném, hogy egy csengő agy kevésbé ad okot aggodalomra, mint egy pengő agy.
- Most megfogtál.
- Megvizsgáltassam magam egy tumorspecialistával? - erősködtem.
- Nem, nincs tumorod. - nyugtatott meg anya -, csak túl sokat olvasol. Valószinűleg csak a szemed világát fogod elveszíteni.
- Köszi.
- Szívesen.
- Bocsáss meg - gúnyolódtam -, te férfi vagy. Nem segíthetsz még vagy tizenöt évig.
- Na, jól van, akkor - mondta Dean -, mint férfi, olyasmit csinálok, ami a férfi dolga.
- Elmész tekézni?
- Kiviszem a szemetet.
- Aúú-aúú! - Önvédelemből felemeltem a kezem. - Na jó, ezennel felmentelek a fésülés kötelezettsége alól.
- Jaj, sajnálom , drágám, én csak...
- Ugyan semmi baj. Csak szerintem még egy kicsit korai, hogy Dean kopaszon lásson.
- Igaz , az úgy fél év múlva esedékes.
- Anyám! Az olyan lesz, mint a Suzy és Tekergőben! Közös tányérból eszitek a spagettit, de mindössze egy hosszú tésztából áll az egész, amit nem vesztek észre egészen addig, amíg nem találkoztok véletlenül középen. Dean az orrával feléd gurítja a húsgolyót. Te meg visszagurítod az orroddal. Aztán hazahozod a húsgolyót, és éveken át őrizgeted a frigóban, majd...
- Hűha! - mondtam, a fejemet csóválva. - Ez pont olyan, mint az a karácsony, amelyiken egy egész sorozat illusztrált enciklopédiát kaptam ajándékba.
Dean egy kicsit zavartan nézett rám.
- Nem! Én akartam őket! - világosítottam fel.
- Mi az? - kéreztem.
- Semmi.
- Hagyd abba.
- Nem, aranyos vagy.
- Eszem.
- Aranyosan eszel.
- Nem eszem aranyosan. Senki nem eszik aranyosan. Esetleg Bambi, de ő egy rajzfilmfigura.
- De hát ennek semmi értelme. Dean-ről beszélünk. Deanről, aki megőrül érted. Naponta huszonötször telefonál. Láttad a notesze fedőlapját? Az már csak egy lépésre van a mániákus üldözéstől.
- Beleszeretett másba?
- Nem.
- Elköltözik?
- Nem.
- Haldoklik? A focicsapata elvesztette a meccset?
- Tessék?
- Volt már ilyen.
A dobozt közelebb pakoltam a szekrényhez.
Anya idegesen, ugyanakkor feszengve tette fel a következő kérdést:
- Esetleg... próbálkozott valamivel?
Abbahagytam a pakolást, annyira zavarba hozott a kérdés.
- Tessék?
- Érted... nem akart...
- Mit?
Anya küszködött a szavakal.
- Nem volt a tempója... gyorsabb, mint a tiéd?
- Jó ég, dehogy!
- Oké, oké...
- Jézusom.
- Az a pulcsi vadonat új - szólt anya.
- Tegnap ebben látott, és tetszett neki.
- Ezek szerint jó ízlése van.
- Azt mondta, remekül kiemeli a kék szememet - tettem hozzá.
- Ezek szerint meleg.
Rábámultam.
- Nem vagy humoros, a pulcsi pedig repül.
Most csak ennyit találtam.
Kedvem: fáradt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése