Búcsúztató+szerenád

Ma nem volt suli mivel, ma van az osztályozó értekezlet. De igazából nem erről szerettem volna írni. Hanem inkább a tegnapi búcsúztatóról és a szerenádról. A búcsúztató nagyon jól sikerült. Sikeresen megríkattunk pár tanárt, annyira, hogy még mi is sírtunk. Nagyon. Azt hiszem akkor szembesültünk az utolsó sulinappal és azzal, hogy vége lesz mindennek. A szerenádra 17:10-kor indultunk alsós osztályfőnökünkhöz, akinél a napközis tanítónőnk is volt. Ott voltunk a legtovább, majd bejártuk egész Dunakeszit. Ki gondolta volna, hogy ilyen nagy város ez a Dunakeszi? Olyan 11 körül már hulla voltam. Majdnem bealudtam. Kb. Negyed 12-kor végeztünk is és mehettünk végre haza. Itthon sokszor fennmaradok, de ez most nem esett jól. Azért jó buli volt a sok-sok éneklés, de annyi kaját kaptunk, hogy kisebb gyomorrontással feküdtem félholtan az ágyamon. Ma reggel persze fél 8-kor muszáj volt a munkásoknak a betont csapkodniuk. Szóval anyuval úgy mentünk az Auchanba, hogy egy kisebb zombi is elbújhatott volna mögöttem. Nagyon fáradt vagyok. De a lényeg az, hogy ráébredtem arra, hogy a legtöbb osztálytársamat SOHA többé nem látom majd.(Na jó nem soha, de így már soha.) És ez nagyon szomorú. :'(