I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2008. július 29., kedd

Goodbye

A búcsúzkodás soha nem volt az én műfajom. Valószínűleg most össze fogok hordani egy csomó hülyeséget, de ez van. Tudom túldramatizálom, de túl sok GG-t nézek és sokat tanulok Lorelai-tól. Szóval, mikor ezt olvassátok én már nem hinném, hogy itthon leszek. De az biztos, hogy nem leszek gépközelben így előre megírtam, majd beállítottam, hogy most tegye közzé ezt a bejegyzést a Blogger. Jó dolog mi? Remélem megbízható is. Szóval 2 hétre elmegyek. Az okokat tudjátok, szerintem már mindenkinek tele van vele aza ami nincs is és akinek van hát olyan nem nagyon olvassa a blogomat. Nekem hiányozni fogtok és remélem én is nektek a sok ostoba és értelmetlen bejegyzésemmel. Tudom, hogy ettől az egész dologtól csak nekem lesz jobb. És nagyon fogok örülni a végeredménynek és ez a szenvedés megtérül. Nem tehet róla senki, hogy így alakult és az időzítésről sem. Meg kell, hogy mondjam mára valami nagyon jó szülinapot akartam szervezni magamnak, de nem jött össze. Szerettem volna valami olyat, amitől különleges lesz. Hiszen az ember nem lesz mindennap 15. Kicsit összetörtem, hogy nem úgy sültek el a dolgok és a számításaim nem jöttek be, de tényleg erről nem tehet senki. Nem egy Amerikai film főszereplője vagyok és nem én vagyok az egyetlen akinek a szülinapjai általában abból álltak, hogy otthon ült és olyan napként élte meg mint a többit. Max bővült 1-2 ajándékkal. De az ember nem attól lesz boldogabb. Ha igen, hát szánalmas egy élete lehet. Amúgy is öregebb lettem 1 évvel és ezt lehet nem ünnepelni kéne. Mindegy. Nem akarok ott lenni, ahova megyünk, de ezt csak így lehet megoldani. El fogom tudni viselni. Talán azért ez az érzékeny búcsú, mert nekem nagy megkönnyebbülés, hogy van egy hely ahol kiélhetem magamat. Erre jó a blog. És félek, most vissza kell fognom az énem. Talán majd írok a füzetkémbe ezt meg azt és amikor alkalmam nyílik rá leírom ide miden gondolatomat. De majd meglátjuk. Szóval az érzékeny búcsúmnak itt a vége. HIÁNYOZNI FOG MINDEN OLVASÓM ÉS, HOGY ÍRKÁLHATOM A SOK HÜLYESÉGET MEGÁLLÁS NÉLKÜL! SZERETLEK TITEKET! (L)(K) (Ha írok valamit ezalá a bejegyzés alá fogom írni, más színnel és a bejegyzés aljára kerül majd az igazi dátum. Szóval figyeljetek!)
CSÓK!
Sadie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése