I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2008. szeptember 1., hétfő

Első nap az iskolában...

Vagyis első nap az ÚJ iskolámban. És háááát.... Nagyon izgultam. Majd meghaltam az izgalomtól. Este megpróbáltam 10 előtt elaludni, de nem nagyon ment így az mp3-omra bíztam magam. Egész jól bevált. Ma reggel fél 6-kor keltem. Elég könnyen fel tudtam kelni, de készülődés közben egyre álmosabb lettem. Azt hittem a 6:39-es busszal megyünk így kényelmesen készültem, de kiderült már negyedkor indulunk szóval marhára örültem... Reggel nagyon jól jöttek a buszok, szóval már rögtön az 1.-re fel is szálltunk. Apuval mentünk, hogy tudjuk merre kell menni. A buszon nem volt hely, de aztán valaki felállt én pedig rögtön megrohamoztam a helyet. De a busz pont akkor fordult és kishíján az egyik srác ölében kötöttem ki. Nagyon gáááááz volt. Legalább tudtunk min röhögni. Azután jött a metrózás. Csak 2 megálló volt. És végül ott álltunk a suli előtt. Én nagyon paráztam, apu még megállt ott, integetett én pedig beléptem. Hát kóvályogtunk egy kicsit, míg megtaláltuk az osztálytermet. :D Megakartuk kérdezni a portástól, hogy hol van a 106. terem, de mivel az előttünk lévő srác is megkérdezte mentünk utána. Beléptünk a termbe és összesen 4-en voltunk. Na akkor úgy döntöttünk felkeressük az illemhelyet. Na azt is megtaláltuk és amikor visszaértünk, az osztály majdnem tele volt. :O Na leesett az állam. Egy ideig gyülekeztünk, majd megjött a mi humoros osztályfőnökünk. Kiderült, hogy az évnyitóra le kell mennünk és termünkbe jönnek páran, akik tv-ről nézik a megnyitónkat. Kiálltunk a tér közepére, a három 9. osztály. Úgy éreztem magam, mint egy kirakati majom. Csak álltunk és néhányan figyeltek minket az ablakból, néhányan körülálltak minket. Zászlóbevonulás (azt hittem ilyen csak nálunk van), Himnusz, új tanárok bemutatása, pár diáknak díjátadás, az osztályok eredményeinek a felolvasása, egy dal 4 énekkaros lánytól, Szózat és a zászlókivitel. Ennyi volt. Majd vissza a terembe. 3 ofő óra következett ezután. (Na és a csengő... hát annak olyan hangja van, mint Ági néni kocsijának, amikor tolat...ez a riasztóhang vagy én nem is tudom, ilyen zenés, de nagyon gáz) Az 1.-n máris haverságba kerültünk 2 előttünk ülő lánnyal. Nayon jókat röhögtünk. Az ofő órákon kikaptunk pár papírt, felírtuk az órarendet, a tanáraink nevét, stb. Aztán jött a szekrénybeosztás. Azután kezdődött a könyvek kiosztása. A legszebb az egészben az volt, hogy egyesével osztott ki minden könyvet név szerint. Szóval mindig ki kellett menni. És én voltam mindig az utolsó. És az osztályfőnökünk mindig így mondta... és Andi. Na amikor utoljára mondta akkorát röhögtünk, hogy mindenki minket bámult... A 3 ofő eltelte után még mindig ott dekkoltunk, mert be kellett fizetni a könyvek árát és akiknek könyvtári könyvekre van szükségük, azoknak is el kellett volna menniük vagy valami ilyesmi. De később kiderült, nem. Aztán mehettünk... Megnéztük a szekrényünket, majd indultunk haza. Egyedül. :) A metróállomáson találkoztunk egy lánnyal, aki az osztálytársunk. Felismertük. Beszélgettünk, majd ő más irányba ment mint mi. (2 hely volt, ahol több útválasztási lehetőség volt. Na mind a kettőt elszúrtuk.) Egy kicsit várni kellett a buszra és ez nem lett volna baj, ha nem lettek volna sokan, nem égetett volna a nap, nem lettem volna ünneplőruhában és magassarkúban. A buszon nem volt helyünk. Álltunk vagy fél órát. Az egyik nő pedig rátolta a babakocsit a lábamra. A hátamon volt a nehéz táska, amitől majd leszakadt a vállam, a nyakam zsibbadt a lábamba nem volt vér. De túléltük. És hazaértünk. És jó volt. (Leszámítva a buszozást) Ohh még egyvalamit nem említettem meg. Fiúuralom van. Legalábbis látszólag több fiú van, mint lány... A osztályátrsaim elég jófejek és szimpatikusak. Még nem nagyon beszélgettünk csak ugye 3 emberrel, de majd holnap a gólyatáborban ismerkedünk. Az ofőnk vizespólversenyt tervezett, de hát mi lányok nagyon ellene voltunk a dolognak. :D Elvileg strandolunk, ladbázunk, stb. Alig várom. Már nem is izgulok... amúgy apu nem tud kivinni, ezért az egyik barátnőmmel megyek, akivel egy osztályba kerültem... Nagyon várom. Bárcsak holnap lenne már... (Nem tudom mennyi időbe telik majd, míg megszokom az osztályt és igazi 9b-snek mondhatom magamat. Még az osztályom felének az arcát sem tudtam rendesen memorizálni...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése