Sokszor volt szó arról, hogy mi lesz akkor, amikor eljön az idő, hogy elmegyünk középiskolába, továbbtanulni. Elmegyünk és talán soha nem látjuk viszont egymást, csak találkozunk az utcán és köszönünk egy SZIÁT egymásnak. Volt szó arról, hogy a fontos barátságok megmaradnak és volt, hogy ezek csak buta ígéreteknek tűntek volt, hogy komolynak. De az előbbi többször fordult meg a fejemben, mint az utóbbi. Az embernek mindig szüksége van egy támaszra, valakire aki fontos neki és valaki, akinek kiöntheti a szívét. Nekem mindig volt legjobb barátnőm általánosban és azért elég fura, hogy most még egyenlőre a középiskolában nincsen. Gondoltam, hogy ez így lesz, de azt hittem lesz valaki az előző sulimból, akivel majd összejárunk és beszélgetünk az élet nagy dolgairól mint régen. Az a furcsa, hogy most úgy minden megváltozott. Az ígéretek tényleg csak buta és jelentéktelen ígéretek lettek. Én mindig ragaszkodó ember voltam, olyan aki nem szeretett alkalmazkodni és olyan, aki nem szerette ha megmondják neki mit csináljon. De azért ha valamit megígértem próbáltam arra törekedni, hogy azt betartsam. Be kell valljam, olykor szeretem formálni az embereket, de nem hinném, hogy ez olyan rossz tulajdonságom lenne, mert olykor ez előnyükre vált egyes embereknek. Így az utolsó években az általánosban éreztem, hogy jobban kötődök a barátaimhoz, mint azelőtt. A legjobb barátnőmhöz pedig mégjobban. De ő mindig mondta, nem változik majd semmi az általános után. Szerettem volna elhinni. Nem ment. És úgy tűnik nem ok nélkül kételkedtem a szavaiban. A szeretteinkre mindig időt kell szakítanunk. Nekem mindig volt időm rá. Neki már nem. De a barátsághoz 2 ember kell. Én nem vagyok elég hozzá. Látom, érzem, hogy ő nem akarja tovább fenntartani ezt a kapcsolatot és akkor én nem is erőlködöm, mert ez lelkileg tényleg kikészít. Nagyon rosszul esik, de túl kell lépnem ezen. Túl kell lépnem azon, hogy átvertek, túl kell lépnem azon, hogy jelenleg nem vagyok fontos sokmindenkinek, nem akarnak tudni rólam. 1 kellemes csalódás azért van, akivel tartom a kapcsolatot. Ha összefutunk a metróban beszélgetünk, odajön vagy megvár és tényleg nem szalad el. MSN-en beszélgetünk akár fél napon keresztül. És azért ez nagyon jó. Ő is volt legjobb barátnőm. És úgy tűnik, hogy talán ő volt az egyetlen és igazi is. Azért mégis van egy kis öröm az ürömben. Szóval neki örülök... Tényleg. Kár, hogy ez nem ugyanígy sült el valaki mással is...mood: sad
sound: red hot chili peppers - tell me baby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése