Már sokat írtam az osztályról, a társaságról és arról mennyire jól érzem magam a suliban. Írtam minden pozitívumról, de nem sokat a dolgok árnyoldaláról. Pedig sajnos abból is kijutott. Egyre rosszabbul érzem magam. Tényleg mindenki jófej, de ez az osztály 2 felé lett osztva dolog borzalmas. Akikkel én kijönnék, azok a másik csoportban vannak. Az én csoportomban velem együtt 6 lány van. Na 1 lánnyal vagyok jóban és 1 fiúval beszélőviszonyban. A másik 4 lánnyal sincs semmi bajom, mert nagyon jófejek, de nem találtuk meg a közös hangot. Szóval sokszor van úgy, hogy amikor reggel felkelek azon vagyok, hogy bárcsak ne kellene ma bemennem. Vagy lefekvés előtt azért imákozom, hogy másnapra belázasodjak. Már a buszon rosszul vagyok és amikor beérünk a suliba akkor egyre rosszabb. Én ilyen ember vagyok, ez az igazság. Könnyen haverkodom, de ugye ez nem rajtam múlik. Ha odajön valaki, jól eltudok dumálni vele, de ha nem, akkor nem keresem más társaságát. El vagyok magamban is, de persze ez pokoli érzés. Mindig arra gondolok, hogy nem fogom tudni kibírni ezt az 5 évet. És tényleg nem. El akarok menni. Vagy abba akarom hagyni ezt az egészet. Nekem ez nagyon nem megy és igen nagy erőfeszítésem van abban, hogy senki nem veszi észre azt, hogy milyen sz*rul vagyok. Teljesen félreismertek a többiek. Legalábbis én attól tartok, hogy nem tudják milyen vagyok igazából. Pedig nem hiszem, hogy unszimpatikus lennék nekik(huh ez milyen beképzelten hangzik...), ha megismernének. Így olyan kirekesztettnek érzem magam. Nem így terveztem ezt az egészet. És nem is tudtam elképzelni, hogy ilyen rossz lesz. A másik sulimban sem volt sok haverom, de ott legalább akik voltak azokkal jól elvoltam. De most alig van valaki, akihez hozzászólhatok. A szüleimnek erről nem szólok semmit, de azért anyum is tisztában van a helyzettel. Persze nem ennyire és szerintem arra nem is gondol, hogy ilyen rosszul érzem magam. Az MP3-mam azért mindig elől van, hogy ne unatkozzak... Végül is ez is egy megoldás. Illetve a tanulás, amivel el tudom terelni erről a gondolataimat. És ezen az egész dolgon egyáltalán nem segít ez a szerelmes vagyok dolog sem! Egyre roszabb ettől a helyzet, pedig próbálok kilábalni belőle, de még sehol sem tartok. Tisztára be fogok kattanni. Vagyis tulajdonképpen már bekattantam. Teljesen. Nem tudom mi lesz velem. Lehet egy agyturkászhoz kéne mennem... HELP ME! :((((mood: sad
sound: him - and love sad no
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése