I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2008. november 1., szombat

Tegnapi összefoglaló

Hát tegnap se tétlenkedtem, Bebével elmentünk... Na hova? Na hova? Neeeeeem. A Duna Plázába. És azután pedig mit csináltunk? Na mit? Na mit? Neeeeeeeeeeem. Moziztunk. Hihetetlen, nem? És mit néztünk meg? Az Immigrants - Jóska Menni Amerika nevezetű produkciót. Hát szó-szó. Érdekes volt. De hát a beszámoló erről majd, később. A mozi után mentünk ide-oda, lenéztünk a táskáshoz is ahol kicsit kiborultam, amikor megláttam azt a táskát, amit múltkor vettem csak feketébe. Mondjuk az nagyon fájt. Ezután újra a Játékteremben kötöttem ki, immáron egy 3. emberrel, azért ez nem semmi. Azután pedig burkolnivalót kerestünk. Mivel annyira egyikünk sem volt éhes (én a McFlurrym után, Bebe a sajtburgere után, amit a moziban elfogyasztottunk) ezért valami könnyű kaját kerestünk. Én kínai zöldséges tésztát ettem, ami szerencsére nem volt olyan rossz, mint amilyen büdös. :S Na miután megettem (volt az vagy egy fél óra) még vagy másfél órán keresztül ültünk és beszéltünk annyi hülyeségről, amennyiről nem is lehet. És ezután megint a játékteremben kötöttünk ki, ahol már előkerült a fényképezőgép és pár 100-as is. Végre a táncgépet is kipróbáltam, bár akadtak értelmezési gondok, de azért jó volt. Ezután még minden emeleten körbementünk és amikor láttuk, hogy már fél 5 is elmúlt, rájöttünk ideje lenne indulni hazafelé. Én kb. háromnegyed 6-ra értem haza, de anyuék így is csak fél 7-re mivel ők elutaztak Kisvárdára. Szóval a tegnapi napom is jól telt. Most egy kicsit szomorú vagyok, hiszen a szünetnek ténylegesen vége és ez már csak a hétvége. És elkeserít, hogy már csak a ma, meg a holnap és utána suli. Pedig jó volt itthon lenni Dunakeszin, az én kis szobámban, távol az idegenektől és Pesttől. Nem szeretem Pestet. Vagyis nem lenne vele gondom, ha nem ott lene a sulim és nem lenne minden egyes napom egy nyilvános megaláztatás. De sajna ezt nem lehet elkerülni. Sajna. :( De legalább tudom, hogy a szünet minden egyes napját kiélveztem, nem unatkoztam egy pericg sem. És 100%-osan kipihentem magam. És nem is telt el olyan gyorsan, pont jó tempóban haladtak a napok. És még 2 napom van, ami azért nem kevés. Így már nem is olyan fájó szívvel veszek búcsút a szünettől. Különben is, nemsokára jön a Téli szünet! ;) (Csak optimistán)

mood: peaceful
sound: hsm3 - a night to remember

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése