Napsugaraim

Édes drága Napsugaraim!
Próbálok melegedni, több kevesebb sikerrel. Nah mindegy. Szóval a mai nap ismételten egy nyilvános megalázás volt. Úgy tűnik, minket gólyákat végig szivatni fognak a nagyok ebben az évben. Ma is megtalálták a módját. Ma mikulásoztak és hát kitalálták, hogy mindenkinek meg kell csnálnia egy feladatot, hogy megkaphassa az ajándékát. Na én már itt azt mondtam, hogy nekem aztán semmi sem kell. Na de szerencsére megúsztam annyival, hogy dícsérnem és fikáznom kellet az ofőmet egyben szóval a feladat nagyjából megúszva. A többi óra sem volt túl gáz egész jól ment. Hazafelé az ideg mellett persze az eső is elkapott, de ez már csak részlet kérdés. Mert itt van a 3 napos hétvége a nyakamon. KIRÁLY!

Na és akkor íme a halogatott sztorim, amivel már egy ideje tartozom:
Szóóóval, az egész úgy kezdődött, hogy mielőtt bemennénk a suliba mindig beülünk a metróba időzni. Egy ideje feltűnt, hogy a másik oldalon ül egy hármas csapat és az egyik srác folyton ránk bámul. A kövi alkalommal kiderült róla, hogy kísértetiesen hasonlít az egyik osztálytársamra. A srácon folyton volt valami baseball sapka és folyton bámult minket hol feltűnő, hol pedig ártatlan módon. Elneveztük Drazsénak. Ez a név a másik srác nevéből lett összerakva, akire hasonlít. A srác amúgy nagyon cukinak tűnt és tökre vártuk minden nap, hogy láthassuk. (Csak kedden, szerdán és csütörtökön láthattuk, mivel hétfőn és pénteken valamilyen furcsa módon eltűnik és nekem különben is olyankor elmarad az 1. órám.) A srác mellett, amúgy van még egy szerelmes pár, akik mindig lenyomnak egy-egy olyan csókmenetet, hogy nem is értem hogy maradt meg a nyelvük a helyén. Egyszer lefotóztak minket és utána mi is lefotóztuk a srácot, sőt vidit is csináltunk róla. Áááá nem volt feltűnő. Na hát ez a dolog a mai napig is tart. (Azt még tudni kell, hogy ők ott ülnek akkor mikor megérkezünk és azután is miután elmegyünk) De tegnap ez a srác levette a sapiját és már nem hordja. És furán néz ki. Persze már kezdek hozzászokni. És Dórinak így is tetszik. Nekem kevésbé, de ez lényegtelen... Ma megint lefotóztk minket, tegnap pedig agyon produkálták magukat, olyanokat műveltek, hogy szakadtunk a röhögéstől. És a srác, ma nézett ki az egyik osztálytársa mögül a legfeltünőbben. Mivel mostanában többen is csatlakoznak hozzájuk időközben. Kedden nem láttuk, mivel korán kellett bemennük TZ miatt, de mégsem maradtunk Drazsé nélkül. Nem is értettem. Éppen álltunk a buszemegállóban, erre jön le egy srác a lépcsőn és a Dóri megszólal, hogy hé ez nem ő? De csak poénból. Erre mondom neki halál komolyan, hogy de ez ő. Elkezdtünk leselkedni utána, majd mikor én voltam a soros és elindultam a busz mögül, hirtelen szembejöttek és ott lógott a srác szájában a bagó. Na ez -50% a srác javára. :P Szóval ez kicsit kiábrándító volt. Na mindegy. Láttuk és pont. De nem is beszélek most erről többet, szerintem így is elég zavaros. Ez Drazsé rövid, de remélhetőleg folyamatosan bővülő sztorija. Jó, mi?

Ha tetszett lehet szavazni a 06-91-es, emeltdíjas telefonszámon vagy küldjenek SMS-t a képernyő alján látható SMS számra a 01-es kóddal. Ne felejtsék el érdemes szavazni, hiszen a szavazók között ezen a héten is értékes ajándékokat osztunk ki. Kisorsolunk 1 fehér baseball sapkát, illetve egy ingyenes napi metrójegyet. Most pedig folytassuk tovább a műsorunkat, de előtte nézzük csak meg az eddigi produkciókat... Most jön egy levegővételnyi kereskedelmi szünet, de ne felejtsék el, ezután is folytatjuk adásunkat, hiszen a Gerenda (szar rím a Legendráa, mi?) folytatódik! Maradjanak velünk! *tütütürütütütü*

pás. XDXD