2008. december 11., csütörtök
Rég nem jöttem, de nem haltam meg, MÉG...
Lehet kiábrándítok ezzel pár embert, de még ÉLEK.XD Eddig csak azért nem jelentkeztem, mert a suliban nagy volt a kínzás és nem volt időm csak arra, hogy megnézzem vannak-e leveleim G-mailen és, hogy hallgathassak egy kis zenét a gépen, na jó bevallom a tevémet is felturbóztam kajával, minden nap, de ennyi. Tényleg annyira rám fog férni a hétvége... nagyon ki vagyok... fáradt vagyok és egy egész napot át tudnék aludni. Bár a hétvége sem lesz nyaralás, mert a komis tanárunk felad megint majd egy rakat lenyót, amivel átszenvedhetem a hétvégét... Minden napra kellett tanulnom valamit. Vagy memoritert vagy verset vagy valami szabályfélét. És ez ma sincsen másképp, a változatosság kedvéért. Ugyanis holnap a kedvenc tantárgyam jön. Vagyis a komis angol, ahol drága tanárnőm gondolom, folytatja az ,,Alázzuk meg Sadiet!" hadjáratot. Holnap valószínűleg megkapom a már régen érő 1-esemet, hiszen a 12 leckéből 1 feladatot nem tudtam megcsinálni, hiszen ugye nem tudok angolul és ezáltal nem tudok a kérdésekre válaszolni, sőt a kérdéseket sem értem. :S De ki tudja, lehet még nekiállok. Úgy gondolom a memoriterekre most jobban át van állva az agyam, szóval azzal fogom kezdeni. Azután lehet inkább nekiállok újra a lecónak, kikerekítek valami b*romságot, ő pedig újra megaláz és lehord, hogy milyen h*lye vagyok. Ha megtanulom az anyagot, tuti nem irat dogát, ez a szokása. Amikor pedig már megtanulom hetekkel a felelés előtt és 2hét múlva váratlanul feleltet és pont csak akkor az 1 alkalomkor egyetlen 1x csak átnézem akkor tuti irat. Vagy olyat csinál hogy beszedi 4 ember füzetét és velem kezdi. Szóval a holnapi napom is szívás lesz. Két vígaszom van. Az egyik, hogy csak 4 órám lesz, mert az 5. elmarad. A másik, hogy Bebével elmegyünk egy lélekápolgatós Auchan túrára. Az asszem jót fog tenni a lelkemnek. Legalábbis remélem... Na, de most megyek a füzeteimhez, mert azok már ordítanak értem... (Én meg legszivesebben megdobálnék vele valakit.) Jah és még valami. Az egyetlen ember, akivel jóban vagyok a csoportomban beteg lett. Szóval ma az egész napom szinte a nagy magányban zajlott. Remek. Mondtam már, hogy imádom a sulimat? :P
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése