1 éves a blog (L)

Ha szerettek elolvassátok, attól függetlenül, milyen hosszúra sikeredett ez a bejegyzés. :-) ;-)

Olyan hihetetlen, hogy pontosan 1 évvel ezelőtt kezdtem bele ebbe az egészbe, ami most annyira a részemmé vált. Rengeteg dolgot megosztottam veletek ezalatt az idő alatt. Többek között részesei lehettetek annak, hogyan búcsúzom el a régi osztályomtól és, hogyan ,,találom meg" a közös hangot az újjal. Leírtam minden örömömet és majdnem az összes bánatomat is. Rajtatok kiélhettem az összes függőségemet, antizásomat. Megoszthattam veletek az alkotásaimat és az általam érdekesnek vélt dolgokat. Olykor kommenteltetek, bár ez elég ritka volt. :S De tudom, hogy itt voltatok. Amikor belekezdtem ebbe az egész blogolósdiba, nem is gondoltam volna, hogy nem bírom majd ki, anélkül, hogy írjak. Rengeteg tárhelyen próbálkoztam már a blogolással, de mindig csak 1 bejegyzésig jutottam el. Többségben magyar oldalakon próbálkoztam (freeblog.hu, blogol.hu, blog.hu, ilyenek), de az LJ-n is próbálkoztam már, ahol egy Jesse Spenceres blogom volt. Az kb. 12 bejegyzést élt meg. Ezzel párhuzamban volt még egy blogom, ami szintén ennyire sikeres volt. A 7 bejegyzésnél nem jutottam tovább, ott sem. :D

Hogyan tévedtem ide a Blogspotra?
Éppen az IM-ben olvastam a blogolásról és, amikor megpillantottam a tárhelyek elérhetőségeit, úgy döntöttem ellátogatok rájuk, végülis csak pár kattintás. A Blogspot volt az, ahol először leragadtam. Könnyen kezelhetőnek tűnt és a dizicsere is adott volt. Nem is kellett több. Regiztem és megszületett az 1. semmitmondó kis bejegyzés. Nem volt benne semmmi lelkieredetű dolog, nem nagyon mutatkoztam be, csak írtam pár sort. Ez mára már megváltozott.

Miért gondoltam azt, hogy jót teszek a világnak azzal, hogy ha nekiállok leírni az életemet?
Nem akartam megváltani a világot, csak a gondolataimat akartam viszontlátni. A naplóírás sosem ment, de az írásban való kommunikáció mindig is az erősségem volt. Talán ezért vagyok dicséretes 5-ös irodalomból. 8-) Érdekelt mások véleménye a felvetett témákkal kapcsolatban és szerettem volna sikeres blogger lenni. Persze ez csak később kezdődött el. Az elején csak ki szerettem volna írni a gondolataimat a fejemből.

És most? Milyen 1 éves blogtulajdonosnak lenni?
Nem tudom, hogy sajnos vagy nem sajnos, de mostanában egyre többen elkezdenek blogot írni. Vannak, akik divatból, vannak, akik úgy gondolják ez megoldást jelenthet a problémáikra. Csak ezzel az a baj, hogy ha valaki blogol, azt nem azért csinálja, hogy minnél többen szeressék a bejegyzéseit, hogy sokan komizzanak és, hogy reklámozza magát, sőt nem is azért csinálja, hogy más oldalakkal Testvér-, Elit- vagy Afficseréket intézzen. Nem a népszerűség miatt kellene blogolni. Erre nekem is hosszú idő kellett, míg rájöttem. Az elején rosszul esett, hogy senki nem kommentelt, de mostmár annyira nem bánt. Mert rájöttem akkor se tudnám abbahagyni ezt a szenvedélyemet, ha tudnám, hogy senki sem olvassa a blogot. Persze fontosak vagytok Ti is, többek között ezért teszek fel közvélemény-kutatásokat. Azért szeretném ha írnátok, mert szeretném tudni a véleményeteket, hogy mit gondoltok az adott témáról vagy csak szeretnélek titeket jobban megismerni. Az pedig külön öröm, ha valaki csak azért regizik a Blogspot-ra, hogy részese lehessen a Rajongói listámnak. (L) Most, hogy 1 éve ,,űzöm az ipart" tudom, hogy sokmindenben segített nekem a Blogtér. Jó érzés, hogy ennyi ideig tudtam ezt csinálni. Néha úgy tűnik mintha már 1000 éve csinálnám, máskor pedig mintha csak 3 hónapja.

Mik a terveim a jövőre nézve...?
Blog, Blog, Blog és Blog! Folytatni fogom, mert szeretem. Folytatni fogom, mert fontos nekem. És folytatni fogom, mert remélem segíthetek másoknak azzal, ha elmondom milyen hibákat követtem el a múltban, amikből tanultam. És végül, de nem utolsó sorban folytatni fogom, mert nem tudom elképzelni az életemet enélkül.

1 ÉVES A SADIE TISDALE BLOG! JUHÉÉÉÉÉÉÉ!