I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2009. január 13., kedd

BejegyzésTÖMEGEK

Legalábbis ahhoz képest, hogy általában napi 1 bejegyzést is nehéz létrehoznom, ma igen sokat írok. Végülis kiderült, hogy mikor megyünk színházba. Holnap ESTE 7-kor. A Pesti Színházba, ami a Váci utcában (a hol?) van. Fantörpikus. Kiderült ezt az egészet nem az ofő szervezte, hanem az egyik osztálytársam, aki jelenleg beteg. Szóval ezért ez a nagy kavarodás. Érdekes lesz ez az egész, mert mondjuk mikorra fogok én hazaérni? Mondjuk. És a másik nagy kérdés, hogyan? Mert általában, amiután vége van a közös programoknak, mindenki szélnek van eresztve és ezután az van, hogy találjatok haza egyedül. Nem tudom mi lesz, nagyon ki vagyok. Ma nem tanultam törit, hiszen annyit bajlódtam a 2 angolonnal és a viselkedés kultúra lenyómmal, hogy esélyem sincs már arra, hogy megtanuljam. A viselkedés kultúrát még talán. És akkor holnapra marad ugye töri és a matek lenyóm. Nem is értem, hogyan lehet ilyen borzalmasan megszervezni valamit. Mostmár semmi kedvem az egészhez. Ez egy katasztrófa. És akkor csütörtökön írunk TZ-t. És semmit sem tudok. Hát asszem viszem magammal a füzetemet a színházba vagy komolyan nem is tudom. Szóval asszem holnap ne várjatok tőlem bejegyzést, bár aztán ki tudja, lehet lesz egy kis időm valamire. Maybe. Komolyan, amikor megtudtam (komoly telefonláncok után...) majdnem sírtam. Én ezt már komolyan nem bírom. Az agyam megtelt, nem képes több infó befogadására. Csak pár órát alszom, az is csak felszínes. Amikor felkelek, azt se tudom milyen nap van és ha most holnap nem sikerül semmit sem tanulnom maradhatok fent vagy éjfélig. Pedig mostanában fél 10 körül is hulla vagyok. És még a buszon minket átkoznak a nyugdíjasok. Nem tudom, hogy nekik minden nap mikor kellett ennyit teljesíteniük? Valószínűleg soha. És már soha többé nem is kell. Úghogy ezek után ne álljon már feljebb nekik, ha lemerek ülni. Főleg azután ne, hogy fél órát én álok a buszmegállóban és fagyok jéggé, ő meg alig 2 perce áll be (méghozzá nem is a sorba) és kishíján fellök. Persze annyit nem képes odaböfögni, hogy bocs. UTÁLOM ezt az egészet. Nem tudom, hogy fogom bírni az iramot. :S

Nah, asszem a mai napra is csak egy kis sovány vígasz jutott, ami ugye 20:15-kor kezdődik. :) De ezzel is megelégszem. Már csak kb. 20 perc és kezdődik. Szóval asszem megvetem az ágyam meg ehhez hasonlók. Utána tanulok és alszom. Jó kis program. :S Na tényleg pás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése