Tökre meglepett, hogy az előző bejegyzésem megjelent. :O Pedig azt írta ki, hogy a kapcsolat megszakadt és amikor viszaléptem már csak a nagy üres semmi volt. Na, nem baj. Legalább kevesebbet kell írnom a suliról. :)) Vagyis csak annyit említek meg vele kapcsolatban, hogy ma csomó ideig írtam a lecómat. :D És itt le is zárnám a témát. Ma ismételten nem volt egy huh de fantasztikus napom. Mostanában olyan emeberek bántanak meg, akikről nem is gondoltam volna. Szóval lelkileg tönkretesznek a ,,barátaim". Most pl. az egyik haverom megjátszós p*csának nevezett a hátam mögött, csak kár, hogy olyannak mondta ezt, akire talán az életemet is rábíznám, mert tudom mennyire megbízhatok benne. (L)(L)(L) Különben meg az ilyen szemét emberekkel, akik kidumálnak a hátam mögött.... na azokkal én nem vagyok hajlandó foglalkozni. Ha nekik jól esik, akkor egészségükre én már régen meguntam ezt az ovis játékot. Mondjuk engem ezzel lelkileg széttipornak, de az kit érdekel. Ennél lejjebb lassan már úgysem kerülhetek és sajnos nagyon kevesen értenek meg. Tulajdonképpen én sem értem saját magamat. És nem várom el tőlük, hogy pátyolgassanak, de marha jól esik ha valakitől érzem a törődést, hogy valakinek nem mindegy az, ha belépek egy autó alá merő véletlenségből... Bár ez szinte minden nap előfordul. XD A kis, kedves gesztusok, hogy nem azért kérdi meg valaki MSN-en tőlem, hogy, hogy vagyok, mert az úgy a módi, hanem mert tényleg érdekli őt és amikor azt mondom jól vagyok, de ez korántsem így van megérzi és megkér, hogy őszintén mondjam meg mi a baj. Vagy ha csak egyszerűen megérzi, hogy szükségm van valakire, aki válán kisírhatom magamat, ott van és lesz a lelki szemetesládám. Én is voltam már egy csomószor és szeretek is az lenni, jobban szeretek másoknak segíteni, másokat meghallgatni, mint, hogy szembenézzek a tényekkel és, hogy saját magamra figyeljek. Nem érdemlem meg. Az a nagy büdös helyzet. Különben meg mostanában ez a kedélyállapotváltozás nem túl meglepő nálam. És kezdem összekapargatni magamat valahonnan alulról, kicsit feljebb. :P Az is valami. Nem szoktam sokat az ilyen témájú dolgokkal foglalkozni, most is túlteszem magam rajta. Kezdésnek jöhet egy kis közös vásárlás anyucimmal. Azt hiszem az jót fog tenni. :D Bár lehet csak a rég olyan hőn áhított könyvemet veszem meg magamnak. Még nem tudom. Áh, de mind1. Ki a fenét érdekel az én siránkozásom? Még engem sem igazán. Szóval folyt. köv.! Vagyis... jön egy újabb bejegyzés, a kis Megával kapcsolatban. ;)addig is... pás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése