I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2009. február 2., hétfő

Mint Garfield...

Én is utálom a hétfőket. Már reggel, amikor felkeltem, tudtam, hogy ez egy pocsék nap lesz. Olyan mély álomból keltem fel, hogy vagy 2 óra kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy hol vagyok. Bár most 1 fokkal jobb voltam, mint anno, amikor azt se tudtam (vagyis a mai napig nem tudom), hogyan jutottam el a suliba. :S Ez a rész így kiesett. Minden hétfőn lestrapált és fáradt vagyok. És általában fehérben látom a világot. Bár ez lehet azért van, mert ma is feldagadt a szemem és úgy néztem ki, mint egy légy. :S :D A suli... hát komiból a tanár azt hitte, hogy megtanította nekünk az anyagot, de fel kellett világosítanunk, hogy amikről ő beszél, azokról most hallunk először. :)) Németből gyakoroltunk. Matekból tanultunk. De a tanárnak olyan beszólásai voltak, hogy feküdtem a padon a röhögéstől. Kész van az a pasi. Egyre jobban bírom a fejét. Bár tanárnak még mindg csapnivaló. Tesin erősítettünk... nah ott kishíján összeestem óra végére. Hatalmas bodogságomra az angol komis tanár is megérkezett, aki óra végén, miközben kifelé igyekeztem megállított és azt mondta engem feleltet majd pénteken. Nah remek. Már nem is élveztem, hogy mehetünk haza, mert az utolsó óránk pénteken bepótolták. Nah ebben a remek hangulatban jöttem haza. A buszon kifogtam megint a b*nkó sofőrt, aki megint kishíján karambolozott a busszal. Nem értem, miért akar átmenni folyton a piroson. És még ő van kiakadva, hogy jönnek a másik irányból. Ma az átlagosnál kicsit magányosabb voltam. Ez jól esik olykor az embernek. Bár mostanában kezdem azt érezni, hogy azt, amit én adok másoknak, azt soha nem kapom vissza. Úgytűnik én jó vagyok támasznak, de az én problémáim senkit sem érdekelnek. Nem azt mondom, hogy pátyolgassanak, csak jól esne ha valaki úgy igazán, 1x, őszintén kérdezné meg azt tőlem, hogy mi a baj... És, ha azt mondom, hogy semmi, akkor vegye észre rajtam, hogy igenis van valami vagy ha látja, hogy nincs hangulatom a b*romságaihoz, akkor meg legalább hagyjon békén. Bár biztos bennem van a hiba. Ma 6-an hiányoztak az osztályból. Vírus van. B*sszus, akkor megint beteg leszek. Ne már. :(( Ma taulnom kellett egy kis angol memoritert, amit elég hamar bevágtam. Lecke meg kevés volt. Mi lenne, ha egyenletesen osztanánk el a szivatást és nem úgy hogy csak a hét végén hajtsanak meg minket, úgy hogy a hétvégén dögöljek bele? (Hét vége és hétvége... De jó...:P ) Ostoba kérés... Tudom. Holnap kikapjuk az infó TZ-t. Bár ne lennének kijavítva. Tudni sem akarom, hogy mennyire nem érte meg felkelnem fél 5-kor. :P Huh. Na ezek lennének a világot sanyargató problámáim mára. Most megyek és elkészítem az I am fan of táblákat, mivel ezek olyan bénák és annyira bántják a szememet, hogy le kell cserélnem őket. Lehet már ma le is cserélem. Szóval lehet jövök.

pás.

mood: peaceful
sound: Westlife - Mandy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése