Élek...

Rájöttem, hogy ha ezt a bejegyzést tegnap írtam volna, amikor hazaértem akkor nem lenne ennyire pozitív. Bár nem tudom mennyire lesz pozitív így előre, de megpróbálom megerőltetni magam.

Nah, de kezdjük az elején. A suli. 1. órában Gere egyik jó barátja jött be helyettesíteni. Nagyon jó tanár ő is, de azért az egyik sztorit, amit elmondott azt Gere szájából is meghallgattam volna. Legyen elég annyi, hogy a görög mitológiánál tartunk és Aphrodité teremtéséről volt szó. Németen végülis nem írtunk, mivel a tanárnak valami dolga volt és ezért nem tudott bejönni. Ugyanaz a tanár helyettesítette mint, aki Gerét, törin. Infón jegyzeteltünk egy csomót, majd a maradék időben gépezhettünk. Grammaren egy kicsit tanultunk, és néhányan kiegészítették a fél jegyüket egy egésszé, de szerencsére a felelést ott is megúsztam. Nyelvtanon még mindig a helyesírással foglalatoskodtunk, de nagyon unalmas volt, úgyhogy ugorjunk egyet. Matekon pedig még mindig geometriáztunk és még mindig nem tudom mi van. De ezzel még mindig nem vagyok egyedül. Infón pedig a 102. óra alkalmából Kockafejeket néztünk.

Utolsó óra után nagyon rosszul voltam, tudván, hogy nemsokára el kell indulnunk futni. Előtte bevonultunk csoportosan egy 1. emeleti budiba és átöltöztünk. A szekrénynél néhányan megbámultak minket, ez mondjuk nem lett volna probléma, ha ők mondjuk nem az osztálytársaink. Különösebben nem nagyon érdekel, felőlem ők körömcipőben is futhatnak én nem fogok kiöltözni egy nyamdvadt, 3 km-es döcögésre. Lassan elindultunk a metró felé, Eni vezetésével, mivel ő volt az egyetlen, aki tudta, hogyan jutunk el a szigetre. Legalábbis az 5-ös fogatból. A metrónál hirtelen megpillantottuk pár fiú osztálytársunkat, akik éppen a McDonald's-ból száguldoztak felénk... okosok... :P Fél órájuk volt a futás kezdetéig és ők teletömték magukat egészségtelen trutyival... :P Szóval együtt indultunk neki. A fiúk az Árpád hídnál otthagytak minket, mivel nekik hamarabb kezdődött vagy fél órával a futás és nem akartak elkésni. A buszt természetesen lekésték. Időközben az 5.felünk is megérkezett és mi így nekiveselkedtünk a buszmegállónak. Ott újra megpillantottuk a srácokat, akik a másik buszra vártak... mi is másikra vártunk és ők is. Ők kb. 1 perccel indultak korábban, de majd megfulladtak a tömegnyomorban. Mi pedig még le is ülhettünk volna, ha akartunk volna. Végül is ők értek oda előbb, de oda se neki.. Ott volt már szinte az egész fiúcsapat, de mivel mi még ráértünk leültünk. Majd lassan a fiúknak a rajthoz kellett készülniük, mert kezdődött a futás. Mi Enimmel odamentünk szurkolni a srácokak. Egy részük nem vette túl komolyan (mondjuk mi sem... ) és elővették a kaját a zsebükből és jót falatoztak, miközben a többiek futottak. Ami poén, hogy így is gyorsabbak voltak pár embernél, akik rendesen kocogtak. Végül nem tudom ki hol végzett, de kezdtünk aggódni, mert lassan mi következtünk. Előtte még az egész lánycsapat vetett pár pillantást az éppen vetkőző srácokra, akik egyáltalán nem voltak szégyenlősek. :D (Nem osztálytársak voltak, nyugi...) Ezzel mindenki jókedvvel indult neki. Megtudtuk, hogy 3 km-ert kell lefutnunk, ami egy nagyobb és egy kisebb körből áll. Először 5-en indultunk el, majd 2-en névszerint Niki és Dojka :@ otthagytak minket. Miután Eninek beszorult a levegő én otthagytam Zsúval, mert nem akartam annyir utolsó lenni. Így rohantam Dojka és Niki után, akik pont sétaszünetet tartottak, így könyen utolértem őket. Aztán Zsú is feltűnt olykor mellettem... Végül Nikivel és Dojkával futottam végig és egész jól nyomattuk. És ha beleszámítjuk, hogy hátulról is indultunk, akkor tényleg nagyon jók voltunk. Végülis a végeredményem a 38. hely lett, a 64-ből... sztem király vagyok... Annyira nem viselt meg a futás, mondjuk majdnem kidobtam a taccsot olykor és a fejem is iszonyúan fájt. A vádlim begörcsölt a végére és kiderült, hogy a tüdőkapacitásom sem túl nagy... Ezután lepihentünk, majd miután Eni is beért elindultunk. Visszafelé úton már megint a fiúkba botlottunk, akik ismét lekésték a buszt. Papp G útközben azzal idegesített, hogy de jó, nekik hlnap csak 3 órájuk lesz, nekünk meg 5 és milyen sz*r nekünk... miután bedühödtem elkezdtem kergetni, miután pedig utolértem jó alaposan megrudgostam... Ezután észrevettem, hogy pár cucc kiesett a pulcsimbl így kénytelen voltam visszavonulni a kergetőzés helyére, ahol közel 5 perc alatt megtaláltam a telefonomat és a bérletemet is. XDXD A többiek persze megvártak... angyalaim(L) A suliba már csak páran mentünk vissza, mivel sokan elhozták a cuccokat a futás helyszínére. De nem volt az az isten, amiért azt a 7.2 kg-os táskát elcipeltem volna, oda... Mikor már végre VK-nál voltunk a busz nem akaródzott jönni, így 1 órát vártunk a buszmegállóban... Végül nagynehezen megérkezett és fél 7-re értünk haza... Ekkor cipőstül, kabátostul bezuhantam az ágyikómba... Annyira átfagytam és annyira fáradt voltam, hogy legszivesebben, ott helyben elaludtam volna. De még volt lecóm is meg minden, szóval meg kellett írnom... Meg is írtam, de tanulni már nem volt erőm... kb. fél 9 környékén bebújtam az ágyikómba, olvastam TV-ztem és utána aludtam egy jót. Így mára már egész jó passzban keltem fel, de a mai napról később.

Egész jól túléltem ezt a futósdit... Azt nem említettem, hogy sokszor sétáltunk is közben, de azért nagyrészt futottunk... de az elkesírt, hogy ezt jövőre, azután, azután és azután is végig kell játszani. Ez nem poén... :D :P

DE ÉLEK!!!!!!! Nem mondom, hogy virulok, de élek és ez a fontos...

A haragom tegnap legfőképpen a futás miatt volt olyan nagy bennem, de volt más is, ami kicsit kikészített... az egyik osztálytársam beszólt nekem valamit, a másik pedig erre kicsit sem regált túl... nem is tudom... visszafogottan... Az a helyzet, hogy ha ő ezt így folytatja esküszöm, hogy nem vállalok felelősséget a tetteimért. Sajnálom, hogy nem ismer eléggé, de majd megfog. Különben sem ártana már, ha valaki észhez térítené.

Ennyit a tegnapról. :))

csók (K)