I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2009. március 21., szombat

,,ÉS MÍG SODRÓDTAM, ÁLMODTAM."

,,Szomorú arca megszelídült a hangomból kicsendülő megfoghatatlan fájdalom hallatán.
- Bella! - Az ujja könnyedén végigsimított az ajkam körvonalán. - Én mindig veled maradok. Ennyi nem elég?
Megcsókoltam számon kószáló ujját, és elmosolyodtam.
- De elég, egyelőre.
Makacsságom láttán mérgesen legyintett. Tehát ma este egyikünk sem adja be a derekát. Olyan erővel fújta ki a levegőt, hogy az majdnem morgásnak hangzott.
Megsimogattam az arcát.
- Figyelj rám - mondtam. - Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve. Ez nem elég?
- De igen, elég - felelete mosolyogva. - Örök időkre elég.
Aztán lehajolt, és újra a nyakamhoz érintette hűvös ajkát."

*

Az utolsó lap. Amikor ezeket a sorokat olvastam, összeszorult a torkom. Vége van. Nem tudom elhinni... Az utolsó lap...


Kivégeztem. 6 nap alatt. És minden egyes oldalt imádtam. Sokat köszönhetek ennek a lebilincselő könyvnek. Ez a hét a betegségem ellenére is nagyszerű volt. Minden nap az járt az eszemben, bárcsak itthon lennék már és olvashatnám tovább a könyvet. Naponta 3-4 fejezetet is elolvastam és ezután is nehéz volt letennem. Stephenie Meyernek hála, visszatértem a könyvek világába. Nem is gépeztem olyan sokat a héten, este 8-nál tovább 1 napot sem ültem a gép előtt. És ez hihetetlen a számomra.

Most szomorú vagyok, mert vége. Ez egy olyan történet, amivel nem lehet betelni. Úgy gondolom én is azt fogom hajtogatni minduntalan, hogy MÉG! A Twilight-láz minden épeszű embert elkap. Magával kell ragadnia, mint vámpírnak az áldozatait. Aki nem érti mi olyan lenyűgöző ebben az egészben, annak csak 1 dolgot tudok ajánlani: Most azonnal rohanjon egy könyvesboltba és vegye meg. Ez a könyv magával ragad már az 1. pillanattól fogva. Miért akarnád kihagyni? Bár azért van némi kockázata annak, ha elolvasod. A fájdalom... és a kín... az, ami majd elkap téged, amikor az utolsó oldalon jársz. Az elviselhetetlen.


*

Alig várom az Április 28.-át, amikor megjelenik a 2. rész. Azt hiszem meg is van, mit kérek a névnapomra.

Végül, de nem utolsó sorban: Köszönöm Stephenie Meyer, hogy megírtad ezt a töténetet! Örök hálával tartozom ezért...

Most pedig megyek és megnézem a filmet. Nem tudok betelni a történettel... ;) Van ilyen :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése