Ne tévesszen meg senkit sem a majdnem kész külső... még mindig tart az átalakítás, egyszerűen csak írnom kell. (Holnap befejezem... késő este felé szerintem...)Csak szeretnék leírni pár sort, mert jelenleg eléggé ki vagyok bukva... És jól esne megszabadulni ettől a sok dologtól... amikor kiírom magamból a dolgokat egyrészről megosztom másokkal a dolgokat, amiket amúgy nem szoktam, mert utálok lelkizni. Nem szeretem ha mások is látják rajtam, hogy gyenge vagyok... Viszont, ha kiírok magamból mindent, a problémáim nem tűnnek valósnak. Csak egyszerű kis akadályoknak, amiken egy-kettőre túljutok. Idővel... Azon gondolkodtam hazafeléjövet a buszon, hogy vajon miért számít rossz embernek az, aki arra vágyik, hogy egy kicsit megbecsüljék őt... csak, hogy egy kicsit emberszámba vegyék...
Ugyanis a mai napomon rá kellett döbbennem arra, hogy ez eléggé hiányzik a jelenlegi életemből. Ma más dolgon is kattogott az agyam... Mi a különbség a piszkálódás és a szemétkedés között... Ez egy elég összetett dolog... Valakit piszkálhatsz (vegyünk példának nyugodtan engem) olyan dolgokért, amik a múlban történtek és kínosak voltak, mint pl. ma, amikor leejtettem a táskám a metrón és mindenki azt bámulta milyen béna vagyok, vagy az 1. iskolai napon, amikor beleültem az egyik srác ölébe véletlenül a buszon... vagy lehet valakit piszkálni azért, mert van 1-2 hiányossága, mint pl. nekem, hogy mindent, mindig elfelejetek... Piszkálhatunk valakit egy bizonyos személlyel, aki közel áll hozzá vagy jóban van vele vagy csak egyszerűen bírja és emiatt a többiek máris többet látnak a dologba... nem hoznék erre példát... :P Szóval a piszkálás lényege az, hogy olyan dolgokkal idegelünk másokat, amik nem túl komolyak, amikkel nem okozunk fádalmat, amik nem jelentősségteljesek, amelyeken akár az is nevethet, akit ezek érik...
A szemétkedés vagy bunkó viselkedés már egy egészen más műfaj... Ha már 2 napon keresztül, folyamatosan olyan dolgokat hallgatsz, amelyek azt a minimális önbizalmadat is összetörik, ha már egy ideje folyton azt mondják neked, hogy mekkora r*banc vagy (csak úgy poénból... :P ) cikizik a s tílusod a ruháid, esetleg olyan megjegyzéseket fűznek hozzá, hogy miért vetted a felsőd alá azt a pólót, így a fiúk nem látnak be a pólód alá meg ilyesmik... az nem biztos, hogy pozitívan hat rád. Én tűrtem egy ideig, komolyan... nem érdekelt, jó képet vágtam hozzá, volt, amikor nevettem ezen... de ma valami megváltozott. Ma már egyenesen fájt, minden egyes megjegyzés. Nem sok híja volt, hogy úgy éreztem, hogy felállok és otthagyok mindent. De nem tettem. Persze ez még a kellemesebb része volt a dolgoknak... a kellemetlenebb az már az volt, mikor jól éreztem magam Dojkával és ekkor egyik pillanatról a másikra már b*nkók és gyerekesek lettünk. Ezután pedig pár perccel később már bizonyítva lett, hogy nem éppen mi vagyunk azok... És engem nem nagyon érdekelt már, hogy mi van... mert nem én voltam egész nap b*nkó és ezt persze el is mondtam. De itt abba is hagytam... nem akartam elmondani azt, ami már a nyelvem hegyén volt. Mert nem akartam olyat monani, amit majd megbánok... persze pár perc múlva mnden a régi kerékvágásban működött a többieknél, nálm nem. Ha én tényleg egy b*nkó, suttyó, p*araszt vagyok, mint ahogyan az szépen az értésemre lett adva, akkor nem vagyok alkalmas arra, hogy barátkozzanak velem. Innentől fogva akkor lényegtlen, hogy mennyire bánt ez a magánvélemény. Mert pár héttel ezelőtt a b*nkóságomhoz társult az, hogy őszinte. Őszint ezért b*nkó. Most már ő az őszinte b*nkó és én pedig maradok csak egyszereűen egy suttyó, p*raszt. Értem én.
Tudom, hogy vannak rossz tulajdonságaim. Tisztában vagyok ezzel. Tudom, hogy tényleg néha túl őszinte vagyok és ezzel megbántok embereket. De ez soha nem fajul el... ha mégis bocsánatot kérek és dolgozom ezen tényleg. De ha egyszer az ember hallani akarja az őszinte véleményemet, akkor ezen ne rágjon be. Ha pedig azt akarja, hogy hazudjak... kérjen meg rá.:P
Lehet velem van a baj... lehet már egy ilyen világban élünk... minek emberszámba venni a barátainkat? Talán azért vágyom a megbcseülésre mert egy új társaságba keveredtem. Akik nem éreztetik velem, hogy mennyire egy semmirekellő teremtés vagyok jelenleg a világban. Jó elvagyunk egymással, anélkül, hogy 1x is a porba tipornának megaláznának vagy egy húscafatnak néznének. Ez jól esik. És kezdek hozzászokni... és úgy érzem ehhez van jogom. Jogom van ahhoz, hogy legalább 1x egy héten úgy feküdhessek le aludni, hogy este nem kezdek el bőgni amikor arra gondolok, milyen sz*r volt a suliban és, hogy mennyire nem érek semmit sem.
Talán vissza kéne másznom a magam köré kialakított kis burkomba. Lehet, hogy magányos voltam, de túl lehet élni azt a pár órát a suliban. És talán, akkor lesz egy kis önecsülésem.
Ezen blogbejegyzéshez pedig:
Mogyiscsoki meg durcizik, mert nem tetszett neki az amit mondtam. Természetesen csak ő kritizálhat másokat, őt pedig senki. Lehet hogy bunkó voltam, sőt tuti, de ő is az szokott lenni, szóval nem tom mit durcizik, én se szoktam felhúzni magam a beszólásain. Aztán megpróbáltam lelkizni vele, de nem volt hajlandó, szóval én megpróbáltam. Többet nem próbálkozok, ha ő nem akkor nem társalgunk egymással ezután. Mindegy, majd lesz valahogy.
Nem durcizom. Csak egyszerűen elegem van. Sajnálom, hogy ez pont így év végére jött össze... de én nem változtatokaz állásponomon. És az egy héttel ezelőtti dolog, akkor valószínűleg csak egy semmiség volt és köze nem volt a megsértődéshez. Én nem tárgyalom ki a dolgaimat ennyire nyíltan a blogon, de ha te megtetted. Akkor egy kicsit én is. Köszönöm, ez is ól esett.
:((((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése