Talán az egyik legnagyobb (vagyis ha jobban átgondolom egyetlen) példaképem Avril Lavigne. Az iránta érzett rajongásom pár éve kezdődött. Nem emlékszem már arra, hogyan indult, de azt tudom, hogy a My Happy Ending volt az a szám, amely először meghódította a szívemet. Meg kell, hogy mondjam a régi Avril sokkal szimpatikusabb volt számomra, de a mostanit is ugyanúgy szeretem mint a régit. Miért pont ő? Valószínűleg azért, mert más mint a többi pop-barbie. Avril hangja és megjelenése egyaránt különleges. Egy szürke hernyóból vált egy csodás pillangóvá. De a vagánysága ugyanúgy megmaradt. Nem érdekli más emberek véleménye, nem akar megfelelni senkinek, max. csak saját magának. Öntudatossága és határozottsága pedig a zenéjére is hatással van. Habár abban, már biztos vagyok, hogy nem lesz több olyan száma, mint a Losing Grip, de az Anything but Ordinary szintet még meg fogja ütni. Lehet, hogy Avril személyisége elsőre nem túl megnyerő, ugyanis kissé beképzelt ez tény és való, de azért van mire. Nem az az átlag énekesnő, akinek van egy tökéletesen tiszta, angyali csengésű hangja, mint a legtöbb hölgyeménynek Hoolywoodban. Ő ennél sokkal különlegesebb hanggal rendelkezik. És a külsőségek... Nem érdekli őt annyira a Hoolywood-i csillogás, hogy átszabassa magát, pedig ő sem tökéletes. Ő jól érzi magát a bőrében, ezek nélkül is. Pedig ha szemügyre vesszük az apró hibáit, pl. az érdekes állású fogait, kicsiny termetét és a nem éppen nádszálvékony alkatát, akkor láthatjuk, hogy ő sem tökletes. De az én szememben, nála akkor sincsen szebb és meggyőzőbb arc, a jelenlegi iparban. Ilyen példaképekre van szükségünk, nem olyanokra akik fel vannak töltve ott, ahol csak lehet és akiknek a tehetségük csak a playbacknek és a komfortos stúdiókak köszönhető. Nem őket kell követnünk. Nem kell olyannak lennünk mint ők, mert lehet, hogy elég lenne pár új cucc vagy egy új frizura ahhoz, hogy jobban elfogadjuk önmagunkat. De a külsőségek különben is mit számítanak, ha belül képtelenek vagyunk elfogadni azt, aki bennünk van. Meg kell találnunk azt, amiben tehetségesek vagyunk, a hibáinkat pedig el kell fogadnunk. Változtatni úgysem tudunuk rajtuk, de ha van mivel ellensúlyozni, sokkal elfogadhatóbbakká válhatunk a saját szemünkben. Mert ha nem tudod elfogadni saját magadat, akkor másoknak miért lenne oka arra, hogy elfogadjanak?
Na jó, lehet, hogy tévedtem. Talán van egy másik példaképem is. Ugyanis most először fejtem ki, hogy mi az, ami jelenleg érdekel, amivel később foglalkozni szeretnék és amire nagyobb esélyem van, mint, hogy híres énekesnővé és színésznővé váljak világszerte. :P Szeretnék filmrendező lenni. Szeretnék alkotni, szeretnék valami újat hozni, akár ide Magyarországra. Egy új filmes világot kialakítani. Egy olyat, amely teljesen eltér az eddigi magyar filmekétől. Más témájúak, új arcok szerepelnek benne, ugyanis a mai filmes világ nálunk teljesen monoton. Ugyanaz a stílus, ugyanazok az arcok. Ez unalmas és annyira elvesztette már a hitelességét. A magyar filmek ezért nincsenek megbecsülve. És ez csak egy nagyon kicsiny része ennek. Akinek köszönhetem ezt az ,,álmot" az nem más, mint Catherine Hardwicke, rendezőnő. Gondolom most mindenki úgy van vele: Gondolhattam volna. Nem a Twilight miatti hatalmas fanatizmusom ennek az oka. Teljesen tiszta szemmel követtem nyomon Catherine munkásságát a filmben és azt kell, hogy mondjam amit ő csinált ebből az alacsony költségvetésből az fantasztikus. Tetszik a természetessége,hogy nem akarta bevetni a zöld hátteres megoldásokat, csakis eredeti módon akart megoldani mindent, amit csak lehetett. A kreatív ötletei, a vázlatai, a körülményessége. Annyira szeretném egyszer én ismegközelíteni az ő szintjét.
Leighton Meestert tartom az egyik legtehetségesebb színésznőnek az iparban. Szerintem egyáltalán nem ott van, ahol lennie kéne, de persze fájna is a szívem, ha otthagyná a Gossip Girl-t. De ha meg akarom mondani az őszintét, ő ennél sokkal többre képes. A GG 2x21-es részében volt talán, amikor 2 személyt játszott el egymás mellett. Ő volt az előkelő, kifinomult hölgy és a kis tudatlan, szakadt asszonyka is. Ekkor figyeltem fel a benne rejlő lehetőségekre, hogy mennyire sokszínű tud lenni és eközben egy cseppet sem veszít a hitelességéből. Ő a legtermészetesebb a sorozatban és az ő tehetsége sokkal jobban kitűnik egy olyan színésznő mellet, mint Blake Lively, aki hát nem remekel Serena szerepében. Mondjuk szerintem más szerepben sem... Leighton fellépése határozott, süt le róla az életvidámság. Nincsenek botrányai, nincs körülötte hatalmas felhajtás és nem szeret feltűnősködni. A magánéletében is minden rendben van. Ő a tökéletes példa arra, hogy egy negatív szereplőt alakító színésznőt is lehet imádni. Mellékesen pedig Meester kisasszony gyönyörű, remek stílusa van, a megjelenése pedig (pár kivétellel) szinte mindig tökéletes és makulátlan. Ő az a személy, akivé bármikor, gondolkodás nélkül átalakulnék. Nincs valakinél egy varázspálca?
Selena Gomez munkásságát nem nagyon követem figyelemmel. Van 1-2 dala, amit szeretek, de eddig egyetlen filmet vagy sorozatot sem láttam, amiben szerepelt volna. Ennek ellenére bátran kijelentem, hogy ő az egyetlen Disney sztár, akit el tudok viselni, sőt szeretek. Ő nem játszik szerepet az életben, ő saját maga. Nem vette fel azt az álszent kis jelmezt, amit anno Miley Cyrus. Ő sem a botrányairól híres és habár őt fele annyian sem szeretik itt Magyarországon, mint a többi, agyarlan Disney r*bit, nekem mégis ő az, aki képviseli azt, amit egy 16 éves tinisztárnak kell. Ő az, akire fel tudok nézni anélkül, hogy agymosott, p*csának érezném magam. Ő az, aki miatt nem szégyenkezem, hogy rajongok. Persze felmerül a kérdés, ha nem szeretem a filmjeit és a zenéit, akkor mit szeretek benne? Először is a személyiségét, másodszor azt, amit ő képvisel. És harmadszor pedig megveszek a stílusáért. Imádom az öltözködését, a megjelenését, a természetességét. Soha nem akar dívakét mutatkozni és nem akar belebújni egy huszonéves bőrébe. Nem teszi magát ki a kirakatba és nem játsza túl az agyát a vörösszőnyegen. Sajnálom, de nem hiszem, hogy valaha ki fog tudni lépni a Disney skatulyából, mint, ahogyan azt sem, hogy valaha világszerte elismert énekesnővé vagy színésznővé válik majd. Ez nehéz és olyan dolog, ami többek között Miley Cyrusnak sem fog soha sikerülni, bármennyire is fog erőlködni. Ha valaki bekerül ebbe a közegbe, akkor nagyon nehéz kisodródni innan, mondjuk Zac Efron elég jó úton halad... és anno Britney-nek is sikerült, de nézzük csak hol végezte. Talán Christina Aguilera-t és Justin Timberlake-t tudnám még megemlíteni, akiknek sikerült épségben kikerülniük a Disney rabságából, anélkül, hogy érzelmi nyomorékokká váltak volna. Azért remélem ez Selenanak is sikerül majd.
És végül, de nem utolsó sorban Victoria Beckham az, akiről szeretnék még írni pár sort. Számomra ő egy divaticon. A stílusa, az öltözködése fantasztikus. Imádom, bármit is húz magára. Ő egyszerűen csodálatos. Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert egy komor, anorexiás divatmajomnak tartják, de engem ez egyáltalán nem érdekel. Valahol megértem őt. Ő teljesen ellentétje Avril Lavigne-nek, őt beszippantotta Hollywood és tönkretette. Sajnos, úgy gondolom, hogy örökre. Ennek ellenére mégsem tudom utálni, mert mint már mondtam van valami, ami pozitív irányba fejlődött és ez pedig a stílusérzéke. A legnagyobb tervezők ruháit hordja, neki nem számít az, hogy mennyit kell fizetnie egy-egy ruhadarabért. De ez sokszor nem minden, ugyanis rengeteg divatficamos híresség van, akinek fogalma sincs arról mi az, amit fel lehet venni és mi az, aminek inkább a szemét között lenne a helye. Vic tudja, mindig, minden tökéletes, amit ő magára húz. Persze nem csak a ruhái, a haja, a sminkje, a kiegészítői is mindig a helyükön vannak. Ő maga a stílus.
Na jó, lehet, hogy tévedtem. Talán van egy másik példaképem is. Ugyanis most először fejtem ki, hogy mi az, ami jelenleg érdekel, amivel később foglalkozni szeretnék és amire nagyobb esélyem van, mint, hogy híres énekesnővé és színésznővé váljak világszerte. :P Szeretnék filmrendező lenni. Szeretnék alkotni, szeretnék valami újat hozni, akár ide Magyarországra. Egy új filmes világot kialakítani. Egy olyat, amely teljesen eltér az eddigi magyar filmekétől. Más témájúak, új arcok szerepelnek benne, ugyanis a mai filmes világ nálunk teljesen monoton. Ugyanaz a stílus, ugyanazok az arcok. Ez unalmas és annyira elvesztette már a hitelességét. A magyar filmek ezért nincsenek megbecsülve. És ez csak egy nagyon kicsiny része ennek. Akinek köszönhetem ezt az ,,álmot" az nem más, mint Catherine Hardwicke, rendezőnő. Gondolom most mindenki úgy van vele: Gondolhattam volna. Nem a Twilight miatti hatalmas fanatizmusom ennek az oka. Teljesen tiszta szemmel követtem nyomon Catherine munkásságát a filmben és azt kell, hogy mondjam amit ő csinált ebből az alacsony költségvetésből az fantasztikus. Tetszik a természetessége,hogy nem akarta bevetni a zöld hátteres megoldásokat, csakis eredeti módon akart megoldani mindent, amit csak lehetett. A kreatív ötletei, a vázlatai, a körülményessége. Annyira szeretném egyszer én ismegközelíteni az ő szintjét.
Leighton Meestert tartom az egyik legtehetségesebb színésznőnek az iparban. Szerintem egyáltalán nem ott van, ahol lennie kéne, de persze fájna is a szívem, ha otthagyná a Gossip Girl-t. De ha meg akarom mondani az őszintét, ő ennél sokkal többre képes. A GG 2x21-es részében volt talán, amikor 2 személyt játszott el egymás mellett. Ő volt az előkelő, kifinomult hölgy és a kis tudatlan, szakadt asszonyka is. Ekkor figyeltem fel a benne rejlő lehetőségekre, hogy mennyire sokszínű tud lenni és eközben egy cseppet sem veszít a hitelességéből. Ő a legtermészetesebb a sorozatban és az ő tehetsége sokkal jobban kitűnik egy olyan színésznő mellet, mint Blake Lively, aki hát nem remekel Serena szerepében. Mondjuk szerintem más szerepben sem... Leighton fellépése határozott, süt le róla az életvidámság. Nincsenek botrányai, nincs körülötte hatalmas felhajtás és nem szeret feltűnősködni. A magánéletében is minden rendben van. Ő a tökéletes példa arra, hogy egy negatív szereplőt alakító színésznőt is lehet imádni. Mellékesen pedig Meester kisasszony gyönyörű, remek stílusa van, a megjelenése pedig (pár kivétellel) szinte mindig tökéletes és makulátlan. Ő az a személy, akivé bármikor, gondolkodás nélkül átalakulnék. Nincs valakinél egy varázspálca?
Selena Gomez munkásságát nem nagyon követem figyelemmel. Van 1-2 dala, amit szeretek, de eddig egyetlen filmet vagy sorozatot sem láttam, amiben szerepelt volna. Ennek ellenére bátran kijelentem, hogy ő az egyetlen Disney sztár, akit el tudok viselni, sőt szeretek. Ő nem játszik szerepet az életben, ő saját maga. Nem vette fel azt az álszent kis jelmezt, amit anno Miley Cyrus. Ő sem a botrányairól híres és habár őt fele annyian sem szeretik itt Magyarországon, mint a többi, agyarlan Disney r*bit, nekem mégis ő az, aki képviseli azt, amit egy 16 éves tinisztárnak kell. Ő az, akire fel tudok nézni anélkül, hogy agymosott, p*csának érezném magam. Ő az, aki miatt nem szégyenkezem, hogy rajongok. Persze felmerül a kérdés, ha nem szeretem a filmjeit és a zenéit, akkor mit szeretek benne? Először is a személyiségét, másodszor azt, amit ő képvisel. És harmadszor pedig megveszek a stílusáért. Imádom az öltözködését, a megjelenését, a természetességét. Soha nem akar dívakét mutatkozni és nem akar belebújni egy huszonéves bőrébe. Nem teszi magát ki a kirakatba és nem játsza túl az agyát a vörösszőnyegen. Sajnálom, de nem hiszem, hogy valaha ki fog tudni lépni a Disney skatulyából, mint, ahogyan azt sem, hogy valaha világszerte elismert énekesnővé vagy színésznővé válik majd. Ez nehéz és olyan dolog, ami többek között Miley Cyrusnak sem fog soha sikerülni, bármennyire is fog erőlködni. Ha valaki bekerül ebbe a közegbe, akkor nagyon nehéz kisodródni innan, mondjuk Zac Efron elég jó úton halad... és anno Britney-nek is sikerült, de nézzük csak hol végezte. Talán Christina Aguilera-t és Justin Timberlake-t tudnám még megemlíteni, akiknek sikerült épségben kikerülniük a Disney rabságából, anélkül, hogy érzelmi nyomorékokká váltak volna. Azért remélem ez Selenanak is sikerül majd.
És végül, de nem utolsó sorban Victoria Beckham az, akiről szeretnék még írni pár sort. Számomra ő egy divaticon. A stílusa, az öltözködése fantasztikus. Imádom, bármit is húz magára. Ő egyszerűen csodálatos. Tudom, hogy sokan nem szeretik, mert egy komor, anorexiás divatmajomnak tartják, de engem ez egyáltalán nem érdekel. Valahol megértem őt. Ő teljesen ellentétje Avril Lavigne-nek, őt beszippantotta Hollywood és tönkretette. Sajnos, úgy gondolom, hogy örökre. Ennek ellenére mégsem tudom utálni, mert mint már mondtam van valami, ami pozitív irányba fejlődött és ez pedig a stílusérzéke. A legnagyobb tervezők ruháit hordja, neki nem számít az, hogy mennyit kell fizetnie egy-egy ruhadarabért. De ez sokszor nem minden, ugyanis rengeteg divatficamos híresség van, akinek fogalma sincs arról mi az, amit fel lehet venni és mi az, aminek inkább a szemét között lenne a helye. Vic tudja, mindig, minden tökéletes, amit ő magára húz. Persze nem csak a ruhái, a haja, a sminkje, a kiegészítői is mindig a helyükön vannak. Ő maga a stílus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése