Hol van Sadie?

Csak másfél napra tűnik el az ember, de mire hazaér addigra már el van dugva a kakaós bögréje, rend és tisztaság van a szobájában, tiszta ruhák halma hever összehajtva az ágyán és úri lakoma jár a családnak, amiből ő persze egy falatot sem lát viszont... meg kell, hogy mondjam ez kissé sértő, ugyanis az a bizonyos ember szerény személyem.

A fent említett kérdésre válaszolván, szombat reggel apcim testvéréhez mentem, hogy kicseréljük a gitáros könyvet, amit a születésnapomra vett, de már megvan. Már eleve jól kezdődött a nap. Ugye előtte volt a ,,Feküdj le időben!" szöveg, de tudjuk ez oly felesleges. Kérlek... suli időben is hajnali 1-kor feküdtem. Szvl... Felkeltem 8-kor, mivel úgy volt busszal megyek be, erre apcim felajánlotta, hogy bevisz, ha szeretném. Persze, hogy szerettem volna, bólintottam és ezután a hatalmas kommunikációkészséggel ellátott cselekedet után visszafeküdtem még 1 órára. A visszafeküdtem elég szépített forma, az úgy bezuhantam az ágyba, hogy egy pillanatra azt hittem a tündőm már a beleimben oszladozik inkább megfelelő kifejezés. Anycim persze nem keltett fel, így kissé kicsúsztam az időből. De sebaj, időben odaértünk. Ezek után apcim testvére elmondta, hogy ő úgy gondolta nála is fogok aludni. Ekkor jött a nagy félreértésekkor mást nem kibökhető: Jaaaaa! Mondjuk nem volt nálam se váltóruha, se fogkefe, se semmi, amire szüksége lehet az embernek, ha vendégségben van, de jó. Ki mondana nemet? Ezután érzékeny búcsút vettünk apcimtól és ,,hazamentünk". A ,,haza" apum nővérének a lakása lesz ezentúl. Miután összekészültünk jöhetett a programtervezés. Úgy lett volna, hogy a Várba megyünk, de mivel a neonáciknak nem volt jobb dolguk, mint botrányt kavarni ezért úgy döntöttük azt a helyet inkább elkerüljük és megyünk Libegőzni. Nagynehezen el is jutottunk és annyira jó volt. Imádok libegőzni, ez az egyeten magassággal kapcsolatos dolog, amit nem vetek meg a tériszonyom ellenére sem. Mondjuk odafelé többször is eszembe jutott, milyen lenne ha leszakadna az a rekesz, amin mi ülünk és esetleg ráesnénk egy kocsi tetjére vagy bele a bozótosba... Amint átértünk a másik oldalra elhatároztuk, hogy megmásszuk a János-hegy-et. Mondjuk kiköptük a tüdőnket mire felértünk, de megérte. Szerencsére itt már a tériszonyom jobban kibontakozott, miután felnmentünk a kilátóra, de a látványért ez is megérte. Meg ezért a kérdésért: Mi az a téruszony? - kérdezi a kis cuki, szöszi, 5 évesnek kinéző gyerek. Erre az anya: Uszony? Uszony nincs kisfiam, maximum csak iszony! Gondolom nem jön át olvasva az ebben rejlő poén, de a kisgyerekek akkor is jófejek. Miután lebattyogtunk összefutottunk egy koreai csoporttal és ekkor azt kívántam bárcsak 1 napra, úgy nézhetnék ki, mint az egyik csajszi. Nagyon trendi kis koreai volt és a pasiját (gondolom a pasija volt, ha megfogta a kezét és lesmárolta) úgy hívták, hogy Hiro. Legalábbis mindenki így szólította. Én meg jót somolyogtam ezen. És mégjobban vágytam arra, hogy a koreai kiscsaj legyek. Miután nagynehezn lebattyogtunk és sikeresen nem estem hasra a saját tulajdon lábamban még bementünk az erdőbe is, hátha elkap minket egy szatír (és ezt nem én mondtam), de sajnos ez sem jött össze. Majd elindultunk visszafelé. A Libegőzés visszafelé 1000x jobb volt, de sajna túl hamar vége lett. Ezután pedig hazafelé vettük az irányt. Előtte még bejártuk fél Pestet, mert nem volt kedvünk leszállni, meg átszállni vagy 60x, metrózni meg 6 buszra felszállni, bár akkor legalább 2 órával korábban hazaérhettünk volna. Kb. 5-6 körül értünk vissza. Ekkor vettem magamhoz először táplálékot, mondjuk reggel belém erőltettek egy fél fánkot is. (blöá.) Este apum tesvére kinézett egy filmet. Az volt a címe, hogy A jegesmedve király. A hálózaton ment és az volt az ismertető alá írva, hogy családi kalandfilm. Elkezdtük nézni. Már az elején tudtam, hogy inkább a Híradót kellett volna választanunk. Ami ugyanis családi kalandfilmnek volt feltüntetve az újságban az egy... Figyeljetek így is k*rva hosszú lesz ez a bejegyzés. Szóval. Írok róla majd, egy külön postot. Fojuk rá, hogy elmeséltem miről szólt. Miután vége lett, eljártam egy táncot örömömben, majd még 3-at. Majd örömmel vetettük bele magunkat az 5-ös lottó sorsolás izgalmaiba. Elterveztük ha nyerünk, megvesszük a Libegőt. De nem jött össze. H*lye számok voltak. Fogalmam sincs az este többi részét mivel töltöttem. Fürödtem, TV-ztem, zenét hallgattam és nem tudtam aludni.. Asszem ezzel... jah és kifestettem a körmeimet gyönyörűszép lila körömlakkal. (L) Csodánylatos. :)) Nem akartam sokáig zavarni apum testvérét, ugyanis a házon belül a fürdőszobán és a konyhán kívül nincsenek ajtók és a TV zaja biztosan beszűrődött a szobába. Így megnéztem a Zone Club-on egy sztárokkal foglalkozó műsort, ahol az anorexiáról meséltek. Tiszta jó volt. Megtudtam, hogy ha én is anorexiás akarok lenni, akkor narancslébe áztatott vattát kell ennem. Ez mindig hasznos információ. XD Majd kinyomtam a TV-t és próbáltam elaludni. Kb. 2-kor sikerül is. De csak 9-ig tudtam aludni. A délelőtt nagyrészét végigdöglöttem, majd lementünk a Pólusba. Kb. másfél órán keresztül könyveket nézegettünk. Megvettük a True Blood-ot és találtam egy újabb kiszemelt könyvet. A címe: Az örökösnők. Nekem ezt valamikor meg kell szereznem. :)(: Megveszi nekem valaki? Nem? Hát, akkor majd máskor. Miután hazaértünk kajáltunk (ettem egy isteni fagylaltelyhet, amiben volt egy olyan finom fagyi, amilyet soha életemben nem ettem), majd a délután nagyrészében olvastunk. Én már túl vagyok a TB felén. Annyira jóóóóó... Bár kicsit perverz, de nem anyira mint a film. Anyuék kb. fél 5 körül érkeztek meg. Már azt hittem elfelejtettek. Majd nem tudom mikor indultunk haza, de negyed 7-kor voltam itt a szobámban. Hoztunk haza, isteni Tiramisu-t, amit szintén apum nővére készített. Annyira finom. Le tudnám élni a hátralévő életem csak az ő főztjén és nem vágynék semmi másra. Na jó, lehet túlzásba esnék és folyton könyörögnék, hogy készítse el a kedvenc karamellás sütimet. Mire hazaértem nekiestem a gépnek és elég furi képekre bukkantam a sztárok világában, illetve rengeteg érdekes dologot. Az oldalamat is elhanyagoltam még azt sem írtam ki mi van, de annyira vártlan volt az egész helyzet, hogy felmenteném magam a bűnöm alól, ha nem gáz. Mostmár mind1. A lényeg, hogy jó kis nap volt a mai is, a tegnapi is. Éreztem, hogy szeretnek és kényeztetnek. Mindenki erre vágyik, nem igaz?

Mire beléptem msn-re nagyon kedvesen fogadott mindenki. Kiragadnám Maddiem írását:
Jajj, te élsz? Azt hittem meghaltál. Nah, akkor mind1. Jobban vagy?
Eme gyengéd fogadtatás után a beszélgetés kicsit eldurvult, szóval azt nem is részletezném. Mondjuk egyrészt megértem, mert pár napja azt mondtam neki, hogy mintha izmosodott volna, erre ő azt hitte, hogy arra célozgatok éppen, hogy meghízott. Nah nem is kellett sok, rögtön leosztott és azta folyton aláz, amikor csak tud. Én meg azt teszem, amit mindig ilyenkor. Vagyis finoman és stílusosan és abszolúte érett, felnőtt módjára azt mondom neki, hogy fulladjon meg.

Persze ez csak vicc, soha nem gyilkolásszuk egymást komolyan, csakis poénból. Szeretjük kiélni egymáson a szemét dolgainkat.

De már megint túl sokat mondtam.
Jegesmaci bejegyzés pedig hamarosan!
Addig is csók...
Most megyek és zabálok egy kis Tiramisu-t...