Miért van az, hogy sosem azt csinálom, amit kellene? Most például vagy az Avril-fairy-n kellene tevékenykednem, vagy True Blood-ot kellene néznem, esetleg CC panel beszámolókat kellene gyártanom, de nem... nekem most éppen 3. évados Heroes beszámolót kell írnom. Tényleg rosszul vagyok bekötve... :P De nem tudom megállni, mert tegnap előtt végeztem a 3. évaddal. Ez fura sztori. Már nagyon régen nekiestem a 3. évadnak. Töltögettem folyamatosan, de mindig elvette valami a figyelmemet. Először a GG 2. évada, utána az SN 4. évada, utána jött a True Blood 1. évada, plussz a 2. évad első 2 része. Kb. 1-2 hete jutottam el odaáig, hogy végre nekiessek a Hősök 3. évadának a másik felének. És kicsit megbántam, hogy nem tettem ezt előbb. Mostmár mindegy, ebből megtanultam nem szabad várni. Nyáron úgysincs semmi értékelhető a TV-ben. De akkor íme a 3. évad értékelője, úgy ahogy jön, olykor megkavarodva, elkalandozva és természetesen rengeteg sok SPOILER-rel, ami lelövi az összes nagy poént a filmben, amiért érdemes lenne nézni. Vágjunk bele...(különben meg imádom a 3. évados promoképeket... )
A Heroes 3. évadának első felére nem nagyon emlékszem. Vagyis, ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy mi volt a jó és a rossz oldallal az évad elején már nem tudnék visszaemlékezni rá, max csak arra, hogy Peter és Claire valami csatornában futkostak és utána sokkal gonosz Claire megvagdosta, gonosz Peter-t és... HOMÁLY. Onnantól térnek vissza az emlékeim, hogy kiderült Petrelli papa életben van és el akarja szedni mindenki képességét. Ha kell megöli a fiait és a feleségét is. Akit mondjuk enélkül is kinyírna, ugyanis megmérgezte őt még anno, de azért, hogy ne kelljen megölnie a fiát, Nathan-t. Igen kicsit kusza. Ez a képességelvonás egy bizonyos fokig sikerül is. Előtte még Peter kizuhan a felhőkacroló tetejéről, stílusosan ablakszilánkokkal, Claire lábai elé. Az évad 2. felére viszont határozottan emlékszem. Nathan apja mellé áll, a kis naívnak nem tűnik fel, hogy ő csak kihasználja. Angela pedig ráveszi Peter-t, hogy ölje meg az apját. Eközen persze mindenki meg akarja menteni a világot, Hiro-ék sem tudnak a seggükön maradni, mindenféleképpen meg akarják állítani gonosz Petrelli papát, pedig Hiro-nak képessége sincs. A nagy akciózás közepette elérkezünk a nagy pillanathoz, amikor Peter lepuffanthatná apját, de nem teszi meg. Viszont Sylar, akiről egy időben azt hittük szintén Petrelli, de később kiderül nem az, sőt kiskorában apja eladta egy kis pénzért és szintén Sylar, aki a rossz időkben a jó oldalon próbálkozott Bennet-tel megteszi. De itt még nincsen vége a dolognak, Nathan apja nyomdokaiba lép. Peter viszont szövetkezik pár gonosszal és tönkrecseszik a laboratóriumot, ahol az elkobozott képességekből nyert löttyöt is tartják, amivel bárkit fel lehet ruházni különleges képességekkel. Mindeközben van dráma is elég, Mohinder ebben a trutyiban fekve haldoklik, mert a kis h*lye képességet akart magának, csak kissé rosszul sültek el a dolgok... Szerencsétlen. Sajnos nem hal meg és még képessége is lesz. De egy Maya-val legalább kevesebb van. Ha már halálesetek... sajnos Elle-t is kinyírják, mégpedig egyáltalán nem meglepő módon Sylar, akivel pedig elég jó kis szerelmi románc volt kialakulóban. Vagy nem. Mindegy, ez gyalázatos és kész. Ami még említésre méltó a 3. fejezetben az a katalizátoros ügy. Ugyanis az egyik hösünkben van egy beépített katalizátor. Kimásban, mint Claire-maciban, aki amúgy bűn unalmas lenne családi drámáival. És persze, ha nem Hayden Panettiere alakítaná, akkor a hátunk közepére se kívánnánk. De így legalább szép. És annyira nem zavaró, hogy uanlmas. Szvl Hiro, aki hála Petrelli papának 9 évesnek hiszi magát (kezdenek eszembe jutni dolgok...) elviszi Claire-t a múltba. És megakadályozzák, hogy ő legyen a katalizátor. Ez sikerül is és Hiro veszi át tőle ezt a szerepet. Jah és visszanyeri az emlékeit is. A formulát ketté tépi, viszont kishíján kinyúl, amikor elveszíti a múltban a képességét és kizuhan a tetőről. Az élete egy zászlótartón és a vékony karizmain múlik. Ciki. A 3. fejezet nagyvonalakban erről szól. De nem kell megijedni az írók elkövettek valami gonoszságot ebben az évadban. Rájöttek, hogy ezt a szálat nem lehet húzni tovább, ezért a 3. évadban elindították a 4. fejezetet is, amely Nathan gonosz ügyködéséről szól. Itt kell elmondanom, hogy a 4. fejezet 1. része szerintem fantasztikusra sikeredett. Szvl Nathan "egyrecute-abb" Petrelli újra nagymenő amerikai akar lenni. Az 1. projectje, pedig nem más, mint, hogy összegyűjti az összes különleges képességű embert és elzárja őket. Ezalól az anyján és Claire-en kívül senki sem kivétel. Még Peter "egyre-sexy-bb" kisöcsi sem. Áruló, Nathan!!!!! Az akcó során hőseink sokszor megszöknek, de szinte mindig elkapják őket. Vagy csak Mohinder ennyire béna. Az első napon, amikor nagyrészben összegyűjtik a központi szereplőket, hála Claire-nek és Peter-nek lezuhan a gép és így hőseinknek esélyük van a szökésre. Ez szinte mindenkinek skerül, mondom, csak Mohinder annyira béna, hogy vagy 6x visszaviszik a főhadiszállásra, ahol gyógyszerekkel legyengítik őket és otthagyják békében, zsúfoltan fetrengve a homályban. A dolgok természetesen kicsúsznak a Petrelli kézből és Danko veszi át az uralmat. Danko egy új szereplő, aki eleinte Nathan jobbkeze, de később ő lesz a főnök és még Sylar-rel is szövetkezik. Danko sokkal csúnyább módszereket alkalmaz, mint elődje, ő torzszülöttekként bánik a különleges képességűekkel és mindenkit be akar gyűjteni kivétel nélkül. A dolgai mégis rosszul sülnek el, amikor át akarja venni Sylar felett is az irányítást, így kénytelen lesz Noah-val egyezkedni. A többiek is természetesen még mindig a bonyolult helyzet megoldásáért küzdenek, illetve azért, hogy ne kapják el őket. De sajnos egy ilyen harc áldozatokat követel. Az évad egyik új szereplője Daphne, aki szoros szerelmi viszonyba keveredik Matt "unalmas" Parkman-nal pl. csúnya halált hal. Kegyetlenül lelövik és orvosi kezelés hiányában meghal. Rajta kívül Tracy Strauss az, aki úgy tűnik meghal. Ő is egy új karakter, Niki Sanders egyik másik alteregója. (Tehát a színésznő ugyanaz, vagyis az oly sokak által - általam is - kedvelt, Ali Later.) De az 5. fejezet kezdetekor mégis úgy tűnik Tracy visszatér. Micah is felbukkan ebben az évadban, ő a Rebel vagyis a Felkelő, aki megpróbál segíteni a különleges képességű embereknek képessége segítségével, több, kevesebb sikerrel. Az évad végére a dolgok kezdenek a helyükre térni, a hosszas durcizás után a Petrelli család újra együtt, Bennet-ék viszont külön utakon. Úgy tűnik Sylar-t is sikerül kiiktatni, de melyik évad végén nem hisszük ezt? Sajnos elég csúnya évadzárót láthattunk. Legalábbis számomra ez sokkos volt. Nathan-t ugyanis megöli Sylar.(pontosabban kettémetszi a nyakát) Pont, amikor felvállalja a képességét. Azonban úgytűnik még nem kell érzékeny búcsút vennünk tőle, legalábbis Adrian Pasdar-tól(L) semmiképpen, ugyanis furfangos módon visszahozzák őt. Sylar válik Nathanné. Ugyanis Sylar új képességei között szerepel az alakváltás is. Az emlékeit pedig Matt átülteti Nathan emlékeire. De az már az évad végén is látszik, hogy Nathan Sylar énje... vagy Sylar, Sylar énje... Sylar igazi Sylar énje... olykor vissza-vissza tér. Ez tutira rejteget még némi csavart. Ennek örülök is meg nem is, mert én nem akarom sem Sylar-t, sem Nathan-t elveszíteni. Pedig mind2-t nem tarthatjuk meg. :((
A Heroes egy elég vontatott sori, olykor kimondottan unalmas, szóval ez türelmes embereknek való. Ha ezt beleszámítjuk és a Heroes skálán mérjük az eddig látottakat, igenis jó évadot láthattunk, a javulás határozottan látszik. Volt pár baklövés és érdektelen rész, olykor nekem elég sok volt a Claire-dráma és túl kevés a Peter action, de a 4. fejezetért, miden rosszat elviselek. 2 nagy hibát viszont megemlítenék.... az egyik Elle karakterének a kiiktatása. De ez csak a Kristen Bell iránti elkötelezettségem miatt van. :)) A másik ez a Nathan-es megoldás. Komolyan, 10 percig csak ordítottam, hogy MI A F*SZ VAN????????!!!!!!!!! Ami pozitívum az Daphne és Maya eltávolítáa volt, ennek nagyonis tudok örülni. És annak is, hogy a főbb karakterek megmaradtak, hogy nem sok újonc jött, akik jöttek azokat pedig könnyen meg lehetett szokni. A szeretni, az egy erős túlzás lenne.
Évadmérce: 7/10
Erős 7-es... többet semmiféleképpen sem! Kevesebbet meg akkor, ha még sokáig írom ezt a bejegyzést... pápá ;))
Megnyugtató az a tudat, h. nem én vagyok az egyetlen, aki soha nem azt csinálja, amit kéne... XDDDD
VálaszTörlésA Heroes-részét nem merem elolv., mert még nem láttam ezt az évedot. XD
Tudtam én, hogy rokonlélekre találtam benned. :)
VálaszTörlésNe is olvasd el addig, mert tényleg minden poént lelőttem benne. Ez van, amikor bemelegszem. :D
De jó kis évad, érdemes nekiállni. ;))
Hihi. Ebben van vmi! :)Pont tegnap azon agyaltam, szinte már kínos, mennyi mindenben egyetértek azokkal, amiket leírsz. Aztán rájöttem, biztos nem véletlenül tettem a kedvenceim közé a blogod azonnal, amikor rátaláltam.:)
VálaszTörlésLátod, látod mi mindenre jó az internet. :) Örülök, hogy idetaláltál, komolyan. Imádom az olvasóimat egytől-egyig, de szinte alig komizik valaki, ezáltal pedig nem ismerem az olvasóimat. Pedig új emberket megismerni mindig jó. Te vagy az élő példa rá. Komolyan, ha nem hallok felőled már szabályszerűen hiányollak. :)))
VálaszTörlésSzerintem ha már olvassák az embert, jól esik időnként visszajelzést kapni. Anélkül kicsit olyan érzés, mint egy lakattal őrzött könyvecske.
VálaszTörlésBennem, mint észrevehetted sajnos (? :) ) időnként túlteng a kommentelési kényszer.:))
Muris, azt hittem, kicsit már sok belőlem. Nade majd igyekszem aktívnak maradni.:)))
Igen, teljesen igazad van. Végülis ennyi erővel írhatnék a gépemre is, vagy csak úgy egy füzetbe, de valami oka biztosan van, hogy ezt a formát választottam. Mondjuk, hogy mi arra még én sem jöttem rá. XD
VálaszTörlésA kommentelési kényszer nagyonis jó dolog, tartsd meg ezt a jó szokásod! :))
Belőled sohasem sok. merrybear 4ever! :)
Talán azért ide írsz, mert nem lineáris, hanem asszociatív lehetőségek vannak a neten. A füzetben gyakorlatilag csak egy irányba lehet menni, megvannak a korlátai. Itt meg kiélheti az ember a kreativitását. :))
VálaszTörlés:)) Kösziii, sajna az elmúlt időszakban rámszakadt az ég, már azt hittem sose érek újra ide.
Az új dizit meglátva először azt hittem, valamelyik saját blogomba mentem be (5-ből 4 fekete alapon van XD). Sötét de hangulatos. Olvasni én csak kijelölve tudom, de nem zavar.
Most megpróbálok úgy tenni, mintha nem lennék h*lye szőke és érteném az 1. mondatod. Teljesen igazad van! ;))
VálaszTörlésDe komolyra fordítva a szót, valószínűleg a kreativitásom kiélése nagy szerepet játszik abban, hogy inkább a neten írok ,,naplót".
Utálom ezt a TFT monitort. Nem elég, hogy a felbontása a legh*lyébb felbontás, amit valaha tapasztaltam még a színek is tökre mások, mint egy sima monitoron. Ez elég kellemetlen. Nekem látszik minden, sajna nem nagyon tudok ezen segíteni, mert nem látom rendesbe milyen. :(( Ez van, sajna... :(((
Hoppá, bocs, elég elvontan fogalmaztam.:) Arról van szó, a könyvben egyfelé haladsz: előre. A neten meg mész erre vagy arra, vagy amarra, a linkek miatt...:))
VálaszTörlésHm, milyen a monitorod? Nekem a melóson kellett kijelölni, itthon egy lcd tv (tv-nek nem tudom használni, mert nincs antennám, a szobaantennával meg nem jön be semmi ezen...) a monitorom, és azon igazán gyönyörű, probléma nélkül olvasható, és látható. 1 gond h. 9:16-os így háttérképet találni rá művészet.