Szülinapozás a Fáy présházban

Unalmasak már ezek a szülinapi bejegyzések, mi? Már nekem is elegem van belőlük. Ígérem ez lesz az utolsó. :))

Ma elérkezett végre a nagy nap, hogy elmenjünk és megünnepeljük, legfőképpen apcim szülinapját. 1-re voltunk hivatalosak és fél 1 körül már jött is értünk a FEHÉR LIMUZIN... helyett :)) a fehér Suzuki. Elég hamar odaértünk Fótra, ugyanis a Fáy présházban volt asztalfoglalásunk. Mire megérkeztünk ott volt már mindenki. Amikor mi ilyen családi összeröffenést tartunk akkor a következő a felállás: én, anyci, apci, bátyám, nővérem, nővérem barátja (élettársa), unokatesóm, unokatesóm férje és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, apcim testvére. Vissza a történethez... Szóval mi 4-en indultunk neki, a bátyám volt a sofőr, rajta kívül mancim és apcim, jah meg én. Nah.. miután mindenki üdvözölt mindenkit, helyet foglaltunk és elkezdtünk szemezgetni a kínálatból. Előételként, szinte mindannyian sárgadinnye krémlevest ettünk. Kicsit féltem tőle, de meg kell, hogy mondjam ez volt a legfinomabb dolog, amit valaha ettem. Olyan íze volt, mint a fagylaltnak. Áhhh én már azzal jól laktam. De ezután jött csak a legjava... főételnek rendeltem camambert sajttal töltött bordát, áfonyával, illetve Fáy burgonyával. Annyira sok volt... de egyben olyan szép is és finom is, hogy vétek lett volna otthagyni. Így annyit nyomtam magamba, amennyit csak tudtam. Még most is rosszul vagyok tőle, ennek ellenére itt zabálom a tortát... jövőhétre úgysem terveztem semmiféle kaját. :)) Ezután jött a nagy meglepi... Apcim tortája. Éééééss... egy gyönyörűszép, marcipánnal bevont, tömény csokoládéval töltött Rolling Stones nyelvet kapott, aminek a tetején volt egy tüzijáték-gyertya, illetve egy kerek szám, amit nem teszek közzé, apcim személyi jogai miatt, bár a képeken úgyis látszani fog. :) A torta Barney szavaival élve űberkirály volt... Marshall szerintem oda meg vissza lenne tőle... Most is azt eszem, pedig úgy elrontottam már a gyomrom. Amire nem számítottam az az volt, hogy én is kaptam egy minitortát, ami nagyon édes volt, szintén marcipános, kis cukorkakonfettikkel. Azt még nem vágtuk fel. Ezután pedig jött az ajándékozás. Apcim megkapta a hőn áhított pálinkás pohárkészletét. Jah és mellékesen egy házimozi-rendszert... :P Holnap pedig kap tőlem egy Fradis törölközőt. :) Háháháháh... hogy mit kapott még arra nem emlékszem, de ez a 2 dolog volt a főfőfő ajándék. Aztán... anycim is megkapta amire vágyott... kapott egy hiper-szuper vasalót, ami kicsit sem célzóértékű módon lila színű... NEM VASALOK és NEM IS FOGOK! ;)) Én is kaptam minden földi jót, sajnos a könyves dolog most sem akat összejönni, sajnos megint olyat kaptam, ami már megvan, éppen ezért majd levásároljuk valamelyik nap. És azt hiszem True Blood könyv lesz belőle. :) Jah és am kaptam még egy webcam-ot is, szvl azt hiszem a közeledő Teen Choice Awards-ot, Maddiem-mel elég élethűen tudjuk majd követni. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, a pincér az egy hatalmas arc volt. Végig poénkodott... :))) Nah az idő jó gyorsan eltelt és fel sem tűnt, hogy már fél 4 van... így ekkor elkezdtünk szedelőzködni, majd feljöttünk Keszire és mindenki megcsodálta az új autónkat. Ja, új autónk van kb. 2 napja? De írtam Twitter-re. Nem kell semmi menőre gondolni, egy Toyota, fekete, nagy és szép. És mostmár a miénk. :)) Én gyorsan felrohantam a tortámmal, mert kezdett szétolvadni, a többiek pedig pár perc múlva már fent is voltak. A család férfitagjai összerakták a házimozi-rendszert (aminek köszönhetően most van 1 DVD lejátszóm... ez mind szép és jó... de va 2 probléma... a kisebb probléma az, hogy nem tudom hova tenni... a nagyobb, hogy a tesóm elvitte a csatlakozót), addig mi csajok levágtuk magunkat és néztük őket. Elég gyorsan sikerült összerakniuk, persze a Rolling Stones DVD-vel le is lett tesztelve, utána jött a Ponyvargény. Hát az egyik résznél azt hittük (másik szobában voltunk), hogy valami összetört, annyira élethű volt az egész. Nah innentől mi véglegesen át is szivárogtunk az én szobámba, ahol Lost-ot néztünk. Lost-ot. Én. Bebe, örülhetsz. De am nem tetszett. Nekem már kicsit sok volt. :)) Ezután pedig mindenki el is ment. :( Szóval jó kis nap volt, mindig öröm összejönni a családdal. Mint ígértem kattogtattam is a gépet, amennyre tőlem telt. Íme pár kép... nem sok, pont elég.
csók

Apci kajája... azért ez megért egy fotót. Durván jófej ez a hal. És még foga is volt. :))


A jófej pincér bácsi, akiről elég előnytelen lett ez a kép, de igazából a tortát fotóztam. :)


Apci happy, mert felfedezi, hogy Rolling Stones-os tortája van, ami ezen a képen amúgy szivecskének tűnik...


De ezen már látszik... :))


Apci megszeli a tortát...


A nyelvnek, annyi...


Cuki torta, nekem... :))


Én a cuki tortával, meg mancimból is látszik egy negyed darab... :))


Apcim, aki örül a pohárkészletének, de persze nem az én fényképezőmbe néz... :((


Apcim, aki szembesül azzal, hogy van egy házimozi-rendszere és itt gondolom a Rolling Stones koncert DVD iszonyúan hangos hallgatása jár a fejében...


A család... hát elég előnyös kép, mindenkiről... :)) Maradjunk annyiban... Am apcim, az én tiszteletemre, lila inget vett fel... ez már valami!


És nem mellékesen a táj...


Ezt meg csak azért, mert kipróbáltam a webcamom... :))


mégegyszer csók... holnap letesztelem a házimozit, szvl nem valószínű, hogy jövök, de soha ne mond, hogy soha! :))