Pénteki osztálykirándulás

Hát sajna bicóm nem volt a legjobb állapotban így kölcsön kellett kérnünk egyett még a túra előtt egy nappal. Szerencsére Luca kölcsön tudta adni, így egy marha jó biciklivel mehettem. Az út kb. 18 km volt odafele. Vácra mentünk, a kiépített bicikliúton. Először együtt indultunk el, de ahogyan teltek a percek a fiúk elszáguldoztak és kb. 4 csapatra bomlottunk. Az 1. az eleje, utánuk a közepesek, utánuk a lassabbak és a végén a nagyon lassúak. Én 2-be is beletartoztam, volt, hogy a középmezőnybe, volt, hogy a lassúbbak csapatát erősítettem. Voltak részek, ahol megálltunk és megvártuk a többieket, illetve egy hely ahol lepihentünk. Az erdői bicikliút volt a legjobb.:) Vác nagyon szép város, a várostere gyönyörű és a fagylalt istenifinom, olcsó és hatalmas adagokat adnak. (220Ft volt 3 gombóc) Vácról a lazítás után visszamentünk az erdőbe kb.20 percre és miután lepihentünk, és a csajok kártyáztak és a fiúk menőztek újra útnak indultunk visszafelé. Kerestünk egy helyet, ami alkalmas volt a sütögetésre. Jól bezabáltunk és marha jó füstös is lettem. Előtte fát gyűjtöttünk, nyársat faragtunk stb. Visszafelé már nagyon elkülönültünk egymástól. Én a cangatársammal:) (: voltam. Felfelé a lejtők már nagyon fárasztóak voltak, hiszen 18km az 18 km. És én nem vagyok ehhez hozzászokva, az ülés pedig már nagyon nyomott. Kemény széken nem tudok ülni még pár napig, azt hiszem. Szerencsére a csapat megállt végre valahára így újra tudtunk pihenni 3-4 percet . A végén már együtt akartam menni a többiekkel, nem akartam lemaradni. De úgy kb 5perces biciklizés után oylan történt ami velem eddig még soha. Rosszul mértem be a távot és szépen nekimentema földön lévő útszűkítőnek vagy mit tudom én, hogy mi az. Szépet zakóztam fejjel a betonnak. :P Elvileg elvesztettem az eszméletemet is, de erre nem emlékszem. Csak annyia, hogy körülöttem álltak egy csomóan és a tanárom nyakába kapaszkodtam és az egyik osztálytársam nyakába és valahogyan eljutottunk az osztálytársamék lakásához. Szerencsére náluk már jobban éreztem magam. Egy kisebb agyrázkódáson, és egy hatalmas sebes puklin kívül a fejemen, szerencsésen megúsztam, de asszem egy ideig nem ülök biciklire. :P De azért fura, hogy ilyen helyzetekben megmutatkozik, hogy kik azok, akik annak ellenére, hogy pl. nem vagy velük olyan hatalmas nagy barátságban és teljesen másnak képzeled őket tényleg nagyon segítőkészek és barátságosak. KÖSZI NEKTEK! (L)

Mood: tired

Sound: Kansas - Carry on my wayward son