Egyensúly... erről szól a Twilight is. Ezzel kezdődik az Eclipse is és annak ellenére, hogy elég művelt vagyok mostanság a könyvek terén (köhhöm, köhhöm) mégsem megy ez az egyensúly dolog. De menjünk csak sorban, a címhez hűen.- Már vagy 3. napja, este 7-ig be sem kapcsolom a számítógépet és csak iszonyúan kevésszer nézek TV-t. (Nah jó, ma Forma 1 volt...) Nah az már más dolog, hogy meddig nem kapcsolom ki. Na jó, a helyzet annyira nem vészes. Tegnap éjfélig neteztem csak, mondjuk utána vagy 2-ig Weeds-el ütöttem el az időt. De előtte is True Blood-ot néztem, szóval ha úgy vesszük nem is neteztem olyan sokat. De a tényeken nehéz változtatni. Az egész nyár folyamán, nah jó, 75%-ban a gép előtt ültem. Jobb esetben 12 órát, rosszabb esetben sokkal többet. És ez gáz. Éppen ezért próbálkozom elzárni magam a net világától és megpróbálom mással elütni az időmet. Ebből adódóan mégis vannak problémáim. Ugyanis így a honlapom és a blogom között lévő egyensúly eléggé felborult. Mostanában inkább az Avril-fairy-vel foglalkoztam és a blogot hanyagoltam. Nem akarom, hogy a sorrend foduljon, de szeretném, ha a szerepek egy kicsit kiegyenlítődnének. Hogy, hogyan azt még nem tudom, csak lesz valahogy. Nem hiszem, hogy jövőhéten is ilyen szorgosan el tudom majd zárni magam a gépecskémtől... Pedig tekintettel az utolsó hétre, kellene...
- A lustaság nem jó dolog. Sőt, már sajnos megszokott tényező az én kicsiny életemben. Semmi érdemleges dologgal nem tudom elütni az időmet, ha pedig esetleg sikerül az nem túl sokrétű és egyáltalán nem változatos. Szánalmas vagyok. Nem új dolog.
- Nemsokára suli. Nem várom. Iszonyúan nem. Hogy miért is az elég sokrétű. Tudjátok mennyire nem a szívem csücske a közösség, ezt soha nem is titkoltam. Nyilván én is hibás vagyok abban, hogy év végére szinte sikerült teljes mértékben elszigetelődnöm mindentől és mindenkitől. Miért is? Nem tudom. A barátság ezen a szinten számomra sablonos dolog. Miért kellene nekem jóban lennem bárkivel is? Jóh, még hátra van 4 év és nem ártana, ha lennének kötődések, de minek? Arra egyáltalán nem vagyok érdemleges személy, hogy a jövőben bárki is tartani akarná velem a kapcsolatot. Vagy, hogy esetleg szeressen vagy valamivel jobb barátjaként tekintsen rám, mint a többiekre. Én sem akarnék egy ilyen sz*rkupaccal haverkodni, mint saját magam. Teljesen megértem, nem kellenek ehhez még a sajnálkozó, ,,Szegény, árva kispincsi!" tekintetek. Enélkül is elég szánalmas vagyok, köszönöm szépen, 1 év alatt sikerült már rájönnöm. Nem tudok kényszerből barátkozni és soha nem erőltetem rá magam olyan emberekre, akiknek nincs szükségük rám. Nem a magány a legjobb dolog a világon, de elviselem. Csak mégis. Itthon teljesen határozottan biztos vagyok abban, hogy nekem jó az én saját kis buborékomban csücsülni. De amikor ott vagyok hihetetlenül rosszul vagyok lelkileg és nem tudok semmit sem tenni, amivel megkönnyebbíthetném az ottlétem. Mert képtelen vagyok közeledni emberek felé. Legalábbis az osztályból. Nem akarom, hogy megismerjenek, hogy tudják milyen ember is vagyok igazából és utána rájöjjenek, hogy tökre félreismertek. Nem akarom, hogy kiismerjék a gyengepontjaim, hogy sajnálkozzanak rajtam vagy esetleg, hogy osztozzunk az örömökben. Ez nem fer. Ugyanis én soha sem tudtam soha igazán semmiért és senkiért lelkesedni. Nyilván ezért utálnak manapság is olyan sokan. De valahogy most ez r*hadtul nem érdekel. Itt a suli, ami akkor is borzalmas dolog, ha eltekintünk attól, hogy megint 1 éven keresztül a napjaim nagyrészében belül fogom tönkretenni magam. Így is lesz mivel foglalkoznom és hisztiznem még bőven. Korán kell majd kelnem, a buszhoz kell minden áldott reggel és déután rohannom, tanulnom kell... A szabadidőm a minimálisra csökken majd. Közben aggódhatok a jövőmért, mert fogalmam sincs mit akarok kezdeni az életemmel, ami megvalósítható is lenne. Ezenkívül rettegehetek azon is, hogy soha nem fogok megtanulni egy r*hadt idegen nyelvet sem, mert egyszerűen képtelen vagyok rá.
- A változás jó dolog. Jó, ha az pozitív. Néha jó, ha az negatív. Én rengeteg változást akartam a szünet kezdetével, de nem sokmindent sikerült megvalósítanom. Bár, ha úgy vesszük tényleg változtam. Hosszabb lett a hajam és szőkébb. És asszem még fehérebb vagyok annál is, amilyen eddig voltam, de azt nem tudom, hogy hogyan. És kb. ennyit a nagy változásokról. A 7 plussz kiló még mindig kedvesen és stílusosan libben rajtam, ebből rá kellett jönnöm arra, hogy valószínűleg soha nem sikerül csatlakoznom majd az anorexiás kirakatbábuk csapatához. Mondjuk ha úgy vesszük saját magam csonkításáról legalább leszoktam. Számomra világossá vált, hogy az is a sulinak köszönhető. Túl sok a stressz, a megfelelés iránti ácsingózás és a rengeteg megaláztatás, ami a suli miatt ért. Nem tudtam máshogy levezetni a bennem felgyülemlett érzéseket, legfőképpen a haragot és a szomorúságot, ezért nem titok, hogy vadostam magam. Legfőképpen olyan helyeken, ahol mások nem látták, de előfordult, hogy a kezemen is kiszúrták páran az osztályból. Különösebben nem érdekelt, gondoljanak amit akarnak és különben sem érdekelte őket annyira, hogy aggódjanak emiatt. Én sem aggódok, semmi szükségem erre. Amúgy ez egy olyan dolog, amiről még nyíltan soha nem beszéltem, most mégis megtettem. Jobban kéne éreznem magam tőle, de ugyanolyan semmit érzek ezzel kapcsolatban, mint eddig.
- Meséltem a szabadidőmről. Ami hosszabbnak tűnik így, hogy nem ülök a gép előtt. Ebben az időben, ha nincs semmi a TV-ben (vagyis szinte a nap nagy részében, amikor nem alszom...) olvasok. Túl vagyok a True Blood-on, vagyis magyar címén az Inni és élnihagyni nevezetű könyvcsodán. Nagyon jó kis olvasmány, sőt annyira, hogy egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy a könyv vagy a sori jobb-e. Majd lesz kritika a könyvről, ha lesz hozzá kedvem... Am ma kezdtem el a Pokoli báléjszakákat. Nem volt sok kedvem hozzá, de nagyon belemerültem. Fantasztikus könyv. Eddig 2 sztorit olvastam el és egy felet és azt kell, hogy mondjam Lauren Myracle fantasztikus írónő és Meg Cabot-ot olvasni is nagyon kellemes élmény volt. Soha nem szerettem olvasni ezért fura így áradozni arról, hogy milyen könyvet vagy sztorit olvastam éppen. Engem is meglep. De rá kellett jönnöm a héten, hogy olvasni igenis jó és kellemes élmény.
- A rengeteg koffein csak a rengeteg sok kávéhoz köthető, amit mostanában vedelek. Néha keverem egy kis energiaitallal, de mivel vissza kellene szoknom arra, hogy időben feküdjek le, vagy legalább 1-2 órával hamarabb, ezért csak kávézom. Sokat.
Öhm, asszem lelkizős, érzelgős és nyavalygós bejegyzésre nincs kilátás a közeljövőben, max az utolsó napon a szünetből, szóval addig jövök még mindenféle izgalmas dologgal és inkább kíméllek titeket saját magamtól. Bár elintézhető lenne, hogy magamat is megkíméljem... tőlem. (hát ez kicsit nyakatekert lett...)
Nah megyek, fórumozok még egy keveset, majd jöhetnek a frissített fanfic-ek, majd egy kis Weeds és aluka.
pás
Ez az, ez az, ez az!! Mikor kapcsolod KI a gépet. Itt a lényeg nálam is. XD
VálaszTörlésA lustaság relatív.
Ne húzd le magad, kérlekszépen!
A sulis barátkozások nehéz ügy, nálunk klikkesedés volt, én meg mindenhol őriztem a kívülállásom. Alsóban biz. okból kiközösítettek, ezek után már én nem voltam hajlandó beilleszkedni. Maradtam örök kerülőutas. Megvannak az előnyei. A hátrány a "nincs kivel". Nincs kivel pl. sportolni (mozogni kéne...), boltba mászkálni, ilyesmik. A barátaim messze élnek tőlem, mivel nem a suliban szereztem őket. Persze a sulis barátokat is el lehet veszíteni.:)
A legérdekesebb az egyensúly kérdése. Hónapok óta azon huzakodunk egy ismerősömmel, h. valójában nincs egyensúly sehol. Lehet, összegezve egyensúlyban van a világ, de lebontva ez nem igaz, az egyén életére nagyon nem. Van akinek minden túl szép az életében, a másiknak meg csőstül jön a gond, baj, betegség, stb. Ha akarja az ember, akkor sem mindig tudja megtalálni az egyensúlyt, mert nincs rá lehetősége. Szerencse kell? Vagy mi?
Később folytatom.
folyt.
VálaszTörlésA kényszerbarátság se jobb az egyedüllétnél. Meg kellene találni a megfelelő embereket, ha az olyan könnyű lenne... A jövő miatt még ráérsz aggódni egy kicsit, ne idegelj, inkább ismerkedj a téged érdeklő dolgokkal alaposabban. Mert engem pl. gimiben érdekelt ez, az, amaz, és ahogy igazán megismertem, derült ki, melyik miért nem jó. Lelkesedni pedig igenis tudsz, tanúsítja pl. a blogod, az AvrilFairy...
Az utazgatás miatt meg részvétem, nekem is voltak utazós éveim, teljesen kipurcan az ember tőle.:((
Vagdostam 1 rövid ideig én is magam, szintén a stressz. Nem tudok jó levezetőt. Vmi sport kellene, de az is idő, idő, idő.
A net előtti időben voltam gyerek, és könyv-függő vagyok. Olvas, olvas, olvas...kivéve amikor a neten lóg. XD Meg Cabot tényleg jó, az ő + a hozzá hasonlók könyvei kellenek, ha rászakad az emberre az ég.
Nyamii, kávé!!Te hogy szereted? A kávébabot is megeszed? Mostanában rászoktam, időnként azt rágcsálom, amúgy a nagyon erős feketét szeretem (de a családban csak én), vagy tejesen, jó zsíros(=tejszínes) házi tejjel. Rohadt bűnöző alkat vagyok. XD
Végszóul pedig ne kímélj minket magadtól!!!
Sok puszi és élvezd az utolsó szabad heted!
(de sokat fecsegtem, bocsiiiii)
jaa te olyan kis butaa vagy :/.... vannak emberek abba ba büdös rohadt károlyiban is akik barátkozni akarnak veled XD....csak nem reagálsz semmire....és úgy viselkedsz, hogy még én érzem hülyén magam mert próbálkozom :).... ugyhogy jövö keddre szedd össze magad, öltözz csini ünneplőbe, tipegj be a suliba, és mondd azt hogy barátnők vagyunk....
VálaszTörlésÚgy legyen!:)
VálaszTörlésSzia! Visszajövök a nyaralásból és mit látok és olvasok a bejegyzésedben...hogy olyanokat írsz amik egyrészt butaságok... A suliban igenis vannak barátaid, és te tudod ezt jól... Elhiszem, hogy olyan vagy mint a legtöbb ember, hogy magáról rossz véleménnyel van, de legalább a többi ember véleményéből is merítsen... Én azt mondom, hogy nem kell az egész károlyival meg az egész osztállyal jóban lenned... Elég ha csak pár emberrel vagy jóban, de velük nagyon.. a többieket hagyd ki.. Keddem talizunk puszi:X
VálaszTörlésjajj nekem... :P
VálaszTörlésnah, akkor egyenként...
merrybear: Klikkesedés nálunk megy ezerrel, én is benne vagyok egybe, mégpedig a normális, mi 2 lábbal a talajon állunk nevezetűben, de évközben azért volt akivel sikeresen összerúgtam a port klikken belül is... amióta középsulis vagyok sokkal b*nkóbb lettem és elmondom a véleményemet, olykor elég nyersen, amit elég kevesen tolerálnak. Egy ideig ezt mégis jó tulajdonságomként hozták fel, utána(végülis érthető módon), pedig én kaptam nagyon szép véleményeket. Azok mondjuk egyáltalán nem voltak jogosak, bár ha olyannak tűntem, akkor ezt nagyon sajnálom. Engem bántottak meg, és habár a kezdő lépést nem én tettem meg (ami msn-en történt), de élőben mégis én próbáltam helyrehozni a dolgokat. Pedig nem volt hozzá kedvem. De nem akartam már több vitát, inkább hagytam, hogy úgy tűnjön a dolgok rendben vannak, pedig bárki láthatta, hogy közel sem. Ha valaki egyszer ilyesfajta utálatot közvetít felém, akkor nem hiszem, hogy az egyik-napról a máikra megváltozik, még akkor sem, ha előáll egy indokkal, ami ezt elvileg magyarázza. De, hogy minden jó legyen ebben az évben megpróbálok megfelelni ennek a szerepnek... *szemforgatás*
Nekem általánosban, legfőképpen alsóban voltak problémáim, mindig 2 részre hullot az osztály, egyik oldal élén voltam én, másikén egy másik lány és mindig kijátszottuk egymást... ennek idővel vége lett és felsőben hozzászoktam ahhoz, hogy megvan a saját barátiköröm, akiket nagyon-nagyon szerettem és akik nagyon-nagyon hiányoznak... :(( Az új osztályomban ez nincs meg... talán hiányzik az is, hogy én megtapasztaltam milyen népszerűnek lenni és most egy nagy senki vagyok jelenleg és ez elég gyors és nagy váltás volt, de nem halok bele.
A barátos dologban pedig én is így vagyok. Általánosban voltak nagyon jó barátnőim. A legjobb barátnőm megmaradt, a többi a homályba veszett. Az én baráti köröm is így nem a suliból származik, hanem más ismerettségek alapján, mondjuk nekem annyiból jobb dolgom van, hogy egy városban élünk és így sokszor összefutunk.
Az egyensúly dolog tényleg nagyon érdekes dolog. Egyrészben egyetértek, másrészt viszont úgy gondolom bizonyos dolgokban meg lehet találni az egyensúlyt. Például a tanulás- és a szórakozás- vagy akár a netezés- és az olvasás- között, csak én magamon azt veszem észre, hogy egyáltalán nincs önuralmam és akaraterőm. Nem szeretem ha megmondják nekem mikor mit tegyek, elég önfejű vagyok. Néha küzdök, néha pedig idő előtt feladom. Így számomra képtelenség beiktatni bármiféle egyensúlyt, pedig én hiszek abban, hogy bizonyos dolgokban igenis be lehet vezetni a megfelelő mennyiséget.
Igen a megfelelő emberek... én alapjáraton elég magamnak való vagyok, néha túl zárkózott és magába forduló. És nem azért mert így lettem nevelve, hanem mert ilyenné vátam. Soha nem szerettem másokkal a saját dolgaimról beszélni, ha bántott valami nem tudtam kiönteni a szívemet, azután pedig megszokott volt, hogy ha mondjuk sírtam egy sort, senki nem kérdezte meg mi a baj.
Az olyan dolgok, amik igazán érdekelnek, azokkal nem érhetek el semmit. A zene az életem. Imádok énekelni. De ezzel nem sokat tudok kezdeni itt Magyarországon. Keftelésnek kiváló, de másra nem. A másik a színészkedés. Nem sokon múlott, hogy nem egy dráma sulit jelöltem meg, de ezzel sem könnyű érvényesülni itt. Így végülis eldobtam az álmomat.
A jövőm már nagyjából le van rendezve, megvannak a megfelelő kapcsolataink, ha szabad így fogalmaznom. Tudom, hogy nem lesz benne örömöm, de meg tudok majd élni. És mivel a jövőmre nézve csak abban vagyok biztos, hogy minden anyagi támogatást viszonozni szeretnék a szüleimnek, hogy ne kelljen dolgozniuk nyugdíjas éveikben, hogy ne legyen soha problémájuk, mert ők is mindent megtettek és megtesznek értem és én ezt viszonozni akarom. Így nem az lesz a fontos, hogy mennyire szeretem majd, amit csinálok, hanem az, hogy erre képes legyek.
túl hosszú, szvl folyt. köv.
A vagdosás az egy olyan módszer, ami gyors és hatásos. A sport valószínűleg annyiban segítene, hogy lefoglalna és kifárasztana, ezáltal valószínűleg ilyen nem jutna eszébe az embernek. Bár vannak, akik szerint ez lelki dolog és azt kell helyre tenni. Ki tudja. Én azt vettem észre, hogy suliidőben, főleg év vége felé már nem nagyon tudtam mértéket tartani és, amint vége lett ennek az őrületnek abba is hagytam. Valami kapcsolat biztosan van.
VálaszTörlésÉn is könyvfüggő vagyok, bár nálam ez csak kb. másfél hete jelentkezett. Addig is szerettem olvasni, de csakis egyetlen témában. Azóta már 6 könyvön vagyok túl, azt veszem észre, hogy csak olvasok, olvasok és miután befejezem rögtön kutatok a szekrényben valami újabb után.
Kávéééé... megyek csiálok is egyett... :))
Huh a kávét szinte mindenhogyan szeretem. Tejesen, jegesen, hidegen, melegen, feketén, fehéren... XD Általában 2x iszom egy nap, reggel v. délelőtt jöhet a hosszú (én is szeretem a feketét) és délután ebéd után egy könnyebb. Az általában tejes, 3 édesítőszerrel (Süsina bogyó), de nem szoktam túlcicomázni. Általában olvasok közben (olykor összekávézom a könyvet, utána átkozódom 1 sort...)és mire teljesen megiszom addigra általában már jéghideg, szóval nem éri meg. Egy időben a kávébab volt itthon a nyerő, de soha nem rágcsáltam. Majd 1x kipróbálom. De már elég hosszú ideje anycim daráltat vesz, én meg azt iszom, ami itthon van.
Nem baj, hogy sokat írtál, szeretem olvasni bármiről is írsz. Sok dologban egyetértek veled. Én is sokat szövegeltem válaszként, de igazán nem kell reagálnod rá, néha kissé sok b*romságot vagyok képes összehadoválni.
Tartsd meg jókommentelő szokásod. :))
Bár már így is te vagy az ÉV OLVASÓJA a Sadie blogon. ;))))
detti: Ne érezd h*lyén magad, hidd el velem van a probléma, nehezen engedem közel magamhoz az embereket és ezen nehéz változtatni. Nyilván sokat segítene, ha mondjuk 1 csoportban lennénk. Próbálkozom, de a megnyílással egyenlőre problémáim vannak, sajnálom. De neten nagy a szám. :))) Az összeszedéssel problémáim lesznek, 6 órai keléssel, de majd a buszon megkérem Dojkát, hogy rakjon össze. Az ünneplő meglesz, a tipegés is vagy hasraesés, majd meglátjuk. A barátnők vagyunk dolgot pedig felírom a tenyeremre, hogy ne felejtsem el. Jólesik, hogy te még nem temettél el. XD
VálaszTörlésBARÁTNŐK VAGYUNK!
csóók (K)(L)(H)
XDXD
Dojka: Alig érsz vissza a nyaralásból és neked az az első, hogy ide írsz, ahelyett, hogy a szuveníromat csomagolnád? Ejnye-bejnye. Hidd el, ezek nem butaságok. Ezek olyan dolgok, amik belül játszódnak le bennem. Most őszintén. Lassan több mint 9 éve imserjük egymást. Azonkívül, hogy ki az álompasim, mi a kedvenc filmem és ki a kedvenc énekesnőm mennyire ismersz engem? :) Csakis őszintén! Vannak barátaim, csak kommunikálni nem tudunk. XD Esetleg összerúgni a port. Ha pedig csak mások véleményére alapoznék, akkor az elég rossz önképet mutatna nem gondolod? Emlékezz csak az év végére. :S Értem én, hogy jót akarsz, imádlak is érte és talán te tudsz a legtöbbet rólam az egész osztályból, de hidd el vannak dolgok amik nem változnak. Én próbálkozom, esküszöm, de nem akarok beleszakadni az erőlködésbe. Nem éri meg, hidd el.
VálaszTörlésÖrülök, hogy neked bejött az egész és csak 1 dologgal foglalkozz: ÉLVEZD!
Én addig is elvagyok... :)))
Hali! Ne aggódj meglesz a szuveníred:P A megismerős dologról...igaz h több mint 9éve ismerjük egymást, de csak azért nem tudok sokkal többet rólad köztünk szólva, mert nem szeretsz elárulni, vagy legalábbis nekem nem árulsz el sok dolgot....hidd el engem nagyon is érdekel a te életed de te nem engeded h megismerjelek jobban... Am a mások véleményét úgy értettem, hogy ne a többiek véleményét hanem a szeretteid, barátaid véleményét hidd el hiszen a barátaid általában nem akarnak rosszat neked, mégha meg is bántanak a véleményükkel... Hidd el én is imádlak, és szeretném ha jobban éreznéd magad, de ehhez az kell, hogy megnyílj, és megbízz bennem, és hogy segíts nekem hogy tudjak rajtad-neked segíteni... Sokszor rossz érzés, hogy csak látom, hogy éppen rossz kedved van, vagy simán rosszul érzed magad, és ilyenkor nem tudok mit kezdeni veled, mert nem tudom, mi lenne a legjobb neked, és ilyenkor csak nézlek és próbálok magamban vigaszt találni neked.... Ebben kéne segítened, hogy legközelebb már sokkal határozottabban tudjak vigaszt adni neked.... Nagyon szeretlek, imádlak! Puszi és talizunk kedden!!:)):XX
VálaszTörlésKicsiiiim.Én annyira nagyon szeretlek és te annyira nagyon tisztában vagy vele hogy én utálom ha ezt csinálod.Miért kell kárt tenned magadban ahhoz hogy jobban érezd magad?Nem gondolod hogy egyszerűbb lenne ha például hozzánk fordulnál?Tudod hogy én és Nixi is mindig ott voltunk neked ha bajba keveredtél.Kiráncigáltunk belőle és megvédtünk.Mint 2 testőr.Nem kell ezt csinálnod,utána meg jössz hozzánk és nem vagy hajlandó póló nélkül bemenni a medencébe.Ne csináld!
VálaszTörlésA másik dolog pedig.A suli gáz ez tény.Én ismerlek nagyjábóóó és tudom hogy nem szeretsz másokkal saját magad problémáiról beszélni de legalább egyvalakit kerithetnél magadnak.Kislány nem lesz ez így jó.Be fogsz hülyülni.Nem kell mindenkivel BFF kapcsolatra hangolódni de ne zárkózz el a többiek elől.Hidd el nem egészséges.Ha megnyílsz te egy nagyszerű ember vagy csupa jó ondolatokkal.Ne hzd le magad.Remek ember vagy.Ki volt az aki Nixi balesete után mindenkit értesített és ki volt az aki elment suli után és megcsináltatta neki a csokrot?Ki volt az aki vígasztalt engem amikor azt hittem hogy semmit sem ér az életem?Ki volt az aki kirángatta Sebit a zűrös társaságából?Lehet nem hangoztatjuk elégszer de nagyon hálásak vagyunk és nagyon szeretünk téged.Ne tégy olyat amivel másoknak is fájdalmat okozhatsz.Gondolj előtte a szeretteidre.
Én bízom benned és szeretném ha tudnád rám mindig számíthasz!
szeretlek
Maddie
xo
Tudod Sadie-m ez most nagyon fájt.
VálaszTörlésEgyébként miért jó neked az hogy ennyire elzárkózol? Mitől félsz?
akkor egyesével megint...
VálaszTörlésDojka: A célzó értékű szuvenírért mégegyszer köszönet. :)) (csak poén, ne vedd magadra)
Szvl... Ha ez megnyugtat nem csak neked nem mondok el semmit. Ez már a szokásom egy ideje és ha már valamihez hozzászokik az ember, akkor elég nehéz megválnia attól. Annyi mindenről tudunk dumálni, nem értem miért kellene rólam is szót ejteni. Különben is, én olyan vagyok, mint bárki más, semmi olyannal nem tudnék szolgálni, ami érdekelhetne. A szeretteim, vagyis a családom, nem látnak tisztán és általában csak a szeretet beszél belőlük. Én ismerem magamat a legjobban. A barátokkal meg az a baj, hogy ők sem ismernek igazán. Elfogadom a kritikát, nem sértődöm meg alaptalanul. Csak ha valami olyasmit vágnak a fejemhez, amiről tudom, hogy nem igaz, jogosnak érzem a hátrálást. Elég szégyenletes, ha olyannak látnak, mint amilyen véleménnyel vannak rólam egyesek. De akkor felmerül a kérdés, hogy: Miért barátkozik velem? Köszönöm az ajánlatot, jól esik, hogy segíteni akarsz, de én JÓL vagyok így. Szeretek a saját világomban élni. NEM vagyok ráutalva másokra, ha problémám van egyedül is MEG TUDOK birkózni vele. Ha valami bajom van, nekem JÓT TESZ az elkülönülés, olyankor lenyugszom. Nem szeretem ha folyamatosan kérdezgetnek, hogy mi bajom van, mert attól csak ideges leszek és olyanokat vágok mások fejéhez, amivel akaratlanul is megbánthatok másokat. Ezt meg ugye nem szeretnénk. Nem értem hol itt a probléma! MINDEN RENDBEN! ;))
csókoltatlak
Vééégre, eljutottam idáig! Olvastam a múlt 7en a kommentet, csak nem volt időm válaszolni… örülök, h. kikívánkozott belőled a hosszú válasz.
VálaszTörlésOh, szóval te is őszinte ember vagy? Kár, mert így nehezebb élni. Sajna én is… David Mitchell: Szellemírók c. könyvében van: „A becsület egy disznó! Komolyan! Ha igazán nagy katyvaszt akarsz, akkor mondd el az igazságot!” Fura, de valahogy mindig ráfarag az ember az őszinteségre, nem?:((( Sajnos nem tudok hazudós lenni. Látom, megjártad, igaztalanul bántottak. Bár tudnék megoldást az ilyen utálkozós helyzetekre. A népszerűség után nehéz beleszokni a helyzetbe, de biztos megoldod.:)
A megfelelési kényszer szörnyű. :( Az jó, h. legalább a városban akadnak barátaid.
Igen, amiket írtál, ott kellő önuralommal lehet egyensúlyt találni, de ahol a körülmények beleszólnak az életbe, ott már nem. Önfejűnek lenni jó. Vagy nem is tudom. Nálam kevés keményfejűbb ember van, én élvezem a helyzetet, persze elég sok konfliktust hoz magával.
Aham, Az együttérzésre nem számíthattál? Unokatesóm is ilyen zárkózott, nem szeret beszélni a problémáiról. Viszont én igen, ill. én inkább kiírom magamról, mert nincs kivel megdumálni….sose kaptam/kapok sehol megértést, úgyhogy inkább írom a blogjaimban a nyűgeim, ha vannak.XD
A zene, ha meg nem is élsz belőle, de tartalmasabbá teszi az életed, ad valami pluszt és vele lesz kerek a világ. Hm, idővel szerinted nem tudod elérni, h. olyasmit csinálhatsz, amiből nem csak megélsz, de szereted is? Megöli az embert, ha utálja amit állandóan tennie kell. De persze az anyagiak…áh.
Igen, elég egyértelmű a vagdosás és a suli kapcsolata. Túlzottan kikészített az iskola…
Remélem marad valami a könyvfüggőségedből a jövőre is!:) Tele van jó könyvekkel a világ, csak meg kell találni őket. A gond az, h. ebből se fogunk megélni.
Látom a többi kommentet, vannak, akik szeretnek, ez nagyon jó. Sajnos változni tényleg nehéz. Gimis koromban rohadt mélyen voltam, tiszta depi, stb… bár volt pár barátnőm, de hiába, ezen egyedül tud túljutni az ember, segítséggel szerintem nem biztos. Csak kellő önismeretet és bölcsességet kell begyűjteni. Ismerd meg alaposan önmagad, és figyelj a tested-lelked jelzéseire. Leírok vmi személyeset, de nem muszáj elolvasni, csak eszembe jutott. Nekem végülis pár éve a nálam jóval fiatalabb unokatesóm és a kedvenc bandánk (zeneeee) segített élőlénnyé változni. Le kellett ráznom magamról a külvilágot, az emberek „te értéktelen vagy, egy senki vagy” dumáját, túllépni rajtuk és nem hinni nekik. De sikerült. Aztán dolgoztam, és 2 év majdnem tönkretett, újra kezdtem bedepizni, tiszta idegbeteg voltam, mikor egy éve otthagytam a munkahelyem. Hát senki nem köszönte meg, és nem is állt mellém, teljesen egyedül maradtam, a család, barátok mindenki hülyének tartott. A dirinő azzal bocsátott el „nem lesz munkahelyem”, csakazértis ignoráltam ezt a megjegyzését, hiába osztotta véleményét kb. mindenki. Magasról tettem rá, és élveztem a munkanélküliséget, ill. állást kerestem, de nem szakadtam bele, élveztem az életet, és 8 hónap után állást találtam. Nem mellékesen boldog és kiegyensúlyozott ember vagyok. Igaz anyagilag rohadtul megszívtam, és nem tudom mikor kerülök egyenesbe. Viszont nekem ez megéri. Érdemesebb így, mintha idegbeteg hisztis picsaként leélni az életet, állandóan a családtagokkal üvöltözve. A hülye (mostmár ex)munkahelyem (és még hülyébb igazgatónője) jóvoltából.
Méghogy baromságok…nagyon összeszedetten írsz és fontos kérdésekről. És igen fontos az a megjegyzésed, h. te ismered magad a legjobban! Pontosan!!!! Így igaz!!! Ez a lényeg. Azon kívül az egyedüllét. Tényleg jobb lehet, én is így vagyok, eléldegélek a magam világában, könnyebb, mint emberek közt. Van ilyen. Vannak akiknek szükségük van az egyedüllétre (pl. anyám meg én) más meg totál becsavarodik tőle (nagyi).
Bocsi, megint rengeteget dumáltam. Sok kitartást a sulihoz!!!pussz!
Bocs, hogy időközben abbahagytam a komizást. De most folytatom. :))
VálaszTörlésMaddie: Tudod Maddiem ezt senki sem tudhatja addig, amíg nincs benne ebben a helyzetben. Nem vagyok rá büszke, és ígérem többször nem is említem meg, mert úgytűnik elég nagy port kavartam vele. NEM vagyok BETEG. Nem kell úgy kezelni. Ez csak egy levezetési módszer, ami nekem bevállt. És ha nem tudom megállni, csinálni fogom. Ha úgy látom jónak abbahagyom. Semmi köze hozzátok, hidd el.
Én jól érzem magam így. Mint az már fentebb merrybear is írta, a kényszerbarátság ugyanolyan rossz, mint ha nem is barátkozik az ember senkivel. Az elmém teljesen jól van és nem hiszem, hogy bármi baja lenne azért, mert nem siránkozom mindenkinek. :)) Jól esnek a szavaid és én is nágyon szeretlek.
Csak ne gyere énekelni a próbákra. Kérleeek. Ez fog a sírba vinni, nem a suli. Komolyan mondom.
csók ;))
Jázmin: Most legalább már sejtem, miért nem álltál szóba velem a suliban. XP
VálaszTörlésHa elzárkózom mások elől, meg tudom védeni magam és sokkal sebezhetetlenebbé válok. Legalábbis én ezt elhiszem. Akkor nem tudnak kihasználni. Nem félek igazán senmmitől, max. csak attól, hogy meg kell nyílnom olyan embereknek is, akik nem érdemlik meg. Ha valaki nem kíváncsi rám, nyílván nem erőltetem rá magam.
merrybear: Én is általában így vagyok a komizással. Elolvasni szinte mindig van időm, csak válaszolni nincs. :P
VálaszTörlésIgen, már megtapasztataltam párszor az őszinteség árnyoldalát, de gondolom ez még csak a kezdet. Akkor úgytűnik van bennünk még egy közös dolog. :) Az idézet teljesen igaz. Teljesen egyetértek. Az őszinteséggel mindig az a baj, hogy az nem olyan dolog, amire mások szívesen vevőek. Hiába mondják ennek az ellenkezőjét. Én is ugyanúgy vagyok ezzel, mint te. Nem tudok hazudni. Inkább meg se szólalok. :P
Hozzászoktam már az ilyen helyzetekből adódó kellemetlenségekhez.
Köszönöm a bizalmat, én is reménykedek abban, hogy elbírok a helyzettel, miszerint a szakközépben pont az átalános ellentéte működik, ami legalábbis az osztálybeli ,,helyemet" illeti. Ez van. :))
Általában az együttérzés soha nem volt őszinte. Csak megjátszott. Ez a tipikus valamit, valamiért alapú dolog. És nekem erre van a legkevésbé szükségem. Végülis akkor te sem beszéled meg nagyon a nyűgjeidet másokkal. Ha gondolod, rám számíthatsz, én szívesen meghallgatlak. Inkább ebben vagyok jó.:)
A zene tényleg kitölti a lyukakat az ember életében. Szeretnék olyasmivel foglalkozni, amit szeretek is és jól is fizet. Egy kicsi esélyt látok is rá, de nem reménykedek. Bár ki tudja mit hoz még az élet. Nyilván borzalmas, ha az ember olyasmivel foglalkozik amit rühell. De ezt még én nem tudhatom igazán.
Biztos lehetsz benne, hogy a könyvfüggőségem már megmarad. :)) Kár, hogy nem lehet megélni belőle. Jó kis munka lenne. :)
A depresszióhoz nekem még nem volt szerencsém, de el tudom képzelni mennyire nehéz lehetett. Nyilván az embernek saját magában kell megtalálnia a megoldást, erre mások képtelenek, és még a legjobb szándékkal sem tudnak segíteni.
Örülök, hogy megosztottál velem egy személyes dolgot. (Persze, hogy elolvastam!!!)
Azért látszik, hogy, amint rendbe tetted az életed és helyrehoztad a dolgokat, máris akadt munkád. Ez elég sokmindent bizonyít. Nehéz lehetett, ha nem álltak melléd, de ha ennyire öntudatos és elszánt voltál/vagy akkor az igen nagy előnyt jelent az életben. Ha boldog és kiegyensúlyozott életet élsz, akkor nyilván teljes mértékben meg is érte, főként, ha te is így látod. Nyilván sok ember cserélne veled. Az anyagiak sajnos mindig fontos szerepet játszanak, minden ember életében, de szívből remélem, hogy ezek a gondjaid is megoldódjanak idővel. ;)
Az emberek többségével nehéz elfogadtatni magadat és, ha egy idő után nem megy, akkor beletörődsz és örülsz annak, amilyen vagy. Én ebben apámra ütöttem, ő is olyan zárkózott, mint én. Pont ma beszéltünk anyummal és tökre ki van akadva rám, hogy legalább neki megnyílhatnék egy kicsit. Bármennyire is hangoztatom, hogy nekem így jó, valahogyan nem érti meg. Aki nincs ebben a helyzetben, nyilván nem is fogja felfogni ezt, sosem.
Ez van, ezt kő szeretni...
Mindent köszönök, puszillak :))
Semmit sem ér az őszintétlen együttérzés. :)
VálaszTörlésKöszi a meghallgatás-ajánlatod!:) Úgy alakult, h. a neten egy lelki szemetes lettem, vannak akik mindig hozzám jönnek a bajaikkal.:) Mást nem tudok, csak meghallgatom őket. Gondold meg 2x, mire vállakozol, mert néha nagyon rád tudják rakni a terhet. :)
Még van pár éved, sok minden történhet, talán megtalálod a helyed előbb vagy utóbb a munkát illetően (is).:)
Nehéz megérteni egy másfajta személyiséget, még ha anyukád is az illető. Neki talán még nehezebb, mert az ő lánya vagy, fura érzés lehet, mennyire nem olyan vagy, mint ő. Hogyisírjam. Áh.:) Talán érthető...
Puszi!:)))