I Love Olvasó

Először is Hello vagy Csókolom a kezit, lábát! (Anyukám megtanított arra, hogy illik köszönni. XD) Örülök, hogy idekeveredtél Sadie blogjára. (Nem tudom miért beszélek magamról E/3-ban.) Itt nem csak az én unalmas mindennapjaimról, hanem más egyéb érdekes dolgokról vagyis igazából mindenről olvashatsz, ami engem érdekel. Filmek, sztárok, bla, bla, bla. Nem fontos az, hogy mi a nevem, akik ismernek a képek alapján vagy a memek alapján úgyis rájönnek arra, hogy ki vagyok. Akik nem, azoknak úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kovács béla vagyok :P (am, nem...) hanem az, hogy milyen ember. Netes nevem Sadie, teljesen Sadie Tisdale. (Ne kérdezd honnan jött, régi sztori.) 16 éves vagyok és Dunakeszin élek. Van MyVip-em, IWIW-em és MSN-em is. Hogy miket szeretek, azt megtalálhatjátok az oldallécen.

Jó olvasgatást és innentől szabad az út, hogy megismerd egy 16 éves lány nem éppen varázslatos, de érdekes és olykor igen KATTANT XD világát.


The Widgipedia gallery
requires Adobe Flash
Player 7 or higher.

To view it, click here
to get the latest
Adobe Flash Player.

2009. szeptember 9., szerda

Időhiány miatt, csak ennyire futja...

Akkor röviden, tömören, egymáshoz-semmi-köze-mondatok-egymás-mellett stílusban!

Reggel bűnfárdtan keltem. A buszon leverte a pénztárgépet a pacek, ami tök vicces volt. Kiragasztottam a szekrénybe Robxci-t, aminek zsú és Eni is nagyon örültek. Dojka kevésbé. Hö! Éneken röhögtem. Nagyon. Föcin annyit jegyzeteltünk, hogy elkoptak az ujjaim. Angolon végig azt hallgattam, hogy Andrea! Andrea! Andrea! a) Tetszik a nevem a tanárnak. b) Tudja, hogy utálom az Andreát és direkt ki akart cseszni velem. Infón a tanáron röhögtünk. Németen akaratlanul is sz*mét voltam. XD Tesin beledöglöttünk a kupper előkészítő futásba. Az utolsó angolon már meg sem lepődtem azon, hogy újra én szerepeltem a céltábla közepén. Pfffffffff. Mielőtt elindultunk még csodáltuk egy kicsit Robxcit a szekrényben. Eni szereti Robxci állát. Sadie szereti Robxci mosolyát. :) Jah és egy összefüggő rövid sztori a képpel kapcsolatban. Jött 2 gólyasrác a szekrényünk felé, miközben én pakoltam. Az egyik hirtelen elszólta magát, hogy: Jééé, Edward Cullen! Majd sutyorgott tovább a haverjával. Én meg utána szóltam, integettem neki, majd szóbeli dícséretben részesítettem félig ügyes teljesítményéért. :P Hazafelé volt helyünk a buszon. Nem ütöttek el majdnem. Fáradtan vetődtem le az ágyamra. Leckét írtam. Eddig törit tanultam. Holnap dogázunk és van 1 olyan érzésem, hogy semmit sem tudok. :P Pedig 1 órát áldoztam rá. Majd a buszon még átnézem. Ma békés nap volt, nem vergődtem itthon sem.

Valszeg nem sokat fogok mostanság írni, mert az összes szabadidőm az új blog létrehozásnak szentelem.

Hát ennyi lenne, mára.

pááás. :)(:

2 megjegyzés:

  1. Ez jó kis hangulatos post lett, nem bírtam vihogás nélkül. Végre már csak 1nap és 7vége! Kellemeset előre is, pussz!:)
    (még azért addig visszajövök-ez fenyegetés volt!)

    VálaszTörlés
  2. áhh örülök, hogy tetszett... :)))

    (az ilyesfajta fenyegetéseket nagyon is szeretem :D ;) )

    VálaszTörlés