A múlt és a jövő

Olyan jó, hogy mostanában mindig ilyen h*lye címeket adok, nem? De! Remek.
Különben sorry a mostanában jelentkező inaktivitásomért, de zajlik a suli. Főként. Khmm... Am twitter-en nagyon is sok belőlem, szvl ha gondoljátok... XD

Nah, de akkor egy rövidke cím elemzés.
A múlt az a mai napra vontkozik. :)
A jövő pedig a blog további sorsára. :(

Kezdjük az elején. A mai nap reggel még jónak ígérkezett, ugyanis csak fél 8-kor keltem, mivel nem volt és nem is lesz első 2 órám, ebben a félévben keddenként. 3-szoros hurrá! Szvl, minden jól indult. Dojka sem késett reggel. Viszont a busz, nah az igen. Legalább 3 busz kimaradt, így már éppen elég ideg voltam kora reggel. Nagynehezen érkezett egy, ami még kerülővel az Auchan-ba is bement. Nah, ekkor kaptam ideggörcsöt. Szorongva figyeltük végig a busz óráját és én már az elején lemondtam arról, hogy időben beérünk és azt tervezgettem, hogy inkább be se megyek. Egy idő után már az Erzsébet híd körül keringtünk, majd kikeveredtünk az autópályára és még Káposztásmegyer határát is láttuk, szóval jó kis városnézésbe keveredtünk. Hosszú idő után végre ismerős vizekre evezett a buszsofőr, de ettől egyáltalán nem lettem nyugodtabb. De! Akármilyen hihetetlen is, mi így is beértünk. 17-re. És 30-ra kellett maximum. Persze azért még lefutottunk egy jó utcányit a metróig, ami magassarkú csizmában nem túl kellemes élmény. :P De elértük a legközelebbi metrót és megúsztuk különösebb pofáraesés nélkül is. Am meg egy általános iskola-beli tanárunkkal is találkoztunk. A suliba időben beértünk és minden tök happy volt. Fogjuk rá. :) Gépíráson megkaptam az első kis 5-ösöm. *tapsvihar* Öhm kémia előtt megírtam az irodalom lecómat. Mivel itthon nem tudtam mit kezdeni vele, olyan h*lyeség volt. Csak 2 szó: Görög mitológia. Kémián nem volt semmi izgi, nagyrészben homályban zajlott. :P Jah, és összefirkáltam Papp G kezét. XD Tesin kifutottuk a belünket és utána még fociznunk is kellett. :P Irodalmon a görög mitológia és a Biblia voltak soron. Hát no comment... A matek jó volt. Igen, igen, történelmi pillanat. Szeretem a tanárom, naaaa! :))

Ha minden jól megy a héten kidekoráljuk a szekrényt. Egyenlőre 2 órarend van benne egy Avril-es az én felemen, egy David Bore... tökmind1 Dojka részéről. Holnaptól pedig egy csodás Robbás kép is díszelegni fog benne. (L) A továbbiakat majd meglátjuk idővel. De vissza a mai naphoz. A hazajövetel az borzalmas volt. Mostanában Fótival járok, mert az szinte mindig ott áll a buszmegállóban és így viszonylag 20 perccel korábban itthon vagyok. Ma egyedül is jöttem, mert Dojkáéknak nem volt utolsó órájuk. H*lye franciások! :))) Szvl a buszon sokan voltak, meleg volt és természetesen 1 megállónyit gyalogolnom is kellett, közben pedig kishíján 3-an is elcsaptak. Itthon sikeresen hoztam a formám. Anycim elvileg már rám sem ismer mostanában és azt fontolgatja, hogy sulit váltunk. *ördögivigyor* Mondjuk persze az se lenne jobb, :P Úgy kb. 5 óra felé lenyugodtak a kedélyek és jött a ,,Sorry seems to be the hardest world..." Vagyis anycim megkért, hogy legyek szives nem eljátszani azt mint tavaly, hogy 6 előtt nem megyek haza és ellógom az egész délutánt. Okéééé. Még majd meglássuk. A héten úgyis el akarok menni könyvet venni, pénteken pedig elvileg bemegyünk a McDonald's-ba és iszunk egy kávét Enim-re. :))) De amúgy nem szándékozom kimaradni. Jah és a nagy bejelentés: Enimmel kb. 3 hónap után végre megbeszéltünk mindent és újra dúl a luv. <33 Büsze vagyok magunkra.

Most jelenleg Dojka segítsével (msn) írok angol fogalmazást. Poén. Még a németet is meg tudtam csinálni... és ezzel meg szenvedek, pedig már lassan 6(?) éve tanulok angolul. Azért ez... :)

Mind1 is. Térjünk át a második pontra.
A blog, a blog, a blog.
Szeretem, imádom, több mint másfél éve csinálom (ez rímel) és NEM FOGOM ABBAHAGYNI!
*megkönnyebbültsóhaj*
A BlogSpot-nak viszont vége. Először is azért, mert szinte mindenki itt nyomatja és én szeretek különcködni, szeretem a kihívásokat. Másodszor, mert ott kiélhetem az alkotói hajlamaimat és sokkal igényesebb design-okat is tudok készíteni. És harmadszor, ami a legfontosabb le tudom védeni a bejegyzéseket. A személyes dolgaimról, csak és kizárólag regisztrált felhasználók olvashatnak, a többiről természetesen bárki.
A regisztrációhoz nem kell majd engedély, de elmondanám, hogy bárkit el tudok majd távolítani, így ebből kifolyólag az OSZTÁLYTÁRSAIM NEM FÉRHETNEK MAJD HOZZÁ egyetlen bejegyzésemhez sem. Természetesen a barátaim, lelkes kommentelőim és olvasóim, akik szeretnének ezentúl is értesülni unalmas hétköznapjaimról, megtehetik. Csak pár kattintás. Sajnálom, de muszáj így eljárnom, mert különböző problémák adódtak a mostanában közzétett bejegyzéseimből. Ebből jött le az, hogy depressziós vagyok, sajnáltatom magam és szabadidőmben az ereimet vagdosom, reménykedve hátha belehalok. Az efféle dolgok elkerülése végett kénytelen vagyok így eljárni.

A blog új lakhelye a G-portál lesz, aminek a címét, a nyári akció folyamán már véglegesítettem. (Igen, erre már készültem, egy ideje, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar lesz.) Örökre elbúcsúzunk a sadietisdale elérhetőségtől és egy teljesen új címen leszünk aktívak. Amint elkészülök a dizivel költözünk is. Alig várom. :)) Már készülget és valószínűleg ez a design fent is fog maradni egészen a New moon váró desing-ig. Az új címet természetesen majd közzéteszem és ez az oldal is meg fog maradni. Nem tudnám törölni. Túlságosan is ragaszkodom hozzá. És ki tudja, lehet pár hónap múlva ide húz majd vissza a szívem.

Egyenlőre ennyi lenne.
Szeretek mindenkit.
pás
Sadie