A jelennek élünk, nem?

Nem tudom rávenni magam, hogy a füzetemből irogassak... Talán majd csak holnap. Ezért most csak a mai nappal érkezem. Huh, de elszoktam a blogolástól. Meg ettől a régi billentyűzettől. Nah, de próbálkozzunk. :))

Majd egy régebbi bejegyzésben elpanaszolom, hogy hála drága Enim kórokozóinak én is lebetegedtem. Persze inkább a suli, mint az orvos, ezért van bőven mesélnivalóm a mai nappal kapcsolatban is. Az ofőnk ma osztálykirándulni van, ezért nem kellett bemennünk első órára, ami 1 óra plussz alvást jelentett. :)) Innen egy darabig semmi érdekes. Jah, de... reggel rámborult a sminkesdoboz. Pöffff... Sulibamenet elkezdett esni az eső. Mikor máskor? De hála a mappámnak nagyrészben száraz maradtam. Reggel Detti és Niki nagyon aktívak voltak és megtömték Papp G szekrényét lufikkal. :)) Persze Papp G nem nyitotta ki a szekrényt és kb. az 1. szünet feléig kellett várnunk arra, hogy végre észrevegye a meglepit. Ilyet... A 2. óráról azért ejtenék pár szót. Azt hiszem szeretni fogom a nyelvtan órákat. Csoportosulnunk kellett, és természetesen Andy-vel zsúmhoz, Dojkámhoz és Papp G-hez nyomultunk. A feladatunk az volt, hogy a tipikus újságcikkekről írjunk, illetve ki kellett találnunk pár új rovatot is. Kellett egy csapatkapitány féleség, ami megint (ez is értelmét leli majd, egyik múltbéli bejegyzésben) én lettem. Na hát kb. ilyeneket kellett felolvasnom: Nyugtató hatású természetfotók, oknyomozói riportok, detektív történetek, folytatásos krimik... a Minden napra egy ufót egyszerűen már nem tudtam kinyögni, olyan röhejes volt. :)) A lyukas óra nagyon kellemesen telt, egy kávé és zsúm társaságában. Matek előtt a nagyszünetet a csajokkal töltöttük el és nekem már megint szóf*sásom támadt. Mondtam is zsúmnak, hogy nyugodtan csapjon le, ha sok belőlem. Miután becsengettek felmentünk és azt vettük észre, hogy az 1. emeletet beborítja valami szúrós szagú füst. Azt hittük felrobbant a kémia terem, de elvileg csak valamelyik hülye gyerek szórakozott. XD A többi óra nem túl említésre méltó. Hiányzik Eni, jobbulást neki. zsúmmal nem vagyunk elegek arra, hogy csodáljuk a ROBXCIS képet a szekrényben. És hát ez elég szomorú. :(( Papp G-nek meg mégegyszer boldog születésnapot!

Hazafelé is esőben mentünk, aminek a gazd. ism. tanárunk nagyon is örült. A kis kárörvendő. A fejemre terítettem a farmerkabátom és a mappám és úgy néztem ki mint egy idióta, de nem akartam mégjobban megfázni. Szerintem így is sikerült. Miután végre beértünk metróval VK-hoz, rohantunk a Fóti buszhoz, amit éppen, hogy elértünk, majd csigalassan de beértünk. Az 1 megállónyi séta alatt szétáztunk és habár próbáltam Dojkát pár igazán érdekfeszítő nótával szórakoztatni, mind a ketten csak arra vágytunk, hogy végre haza érhessünk. Itthon megszárítkoztam, tanultam, egy kicsit pihentem, azután mentem is zitushoz németezni egy kicsit. Huh... nagyon jó volt. Megismetem a bátyját. :P Khm...

Az itthoni történések többi része nem túl zizgadalmas. Valszeg szombaton megyünk Moziünnepre, apcimmal meg Dojkával. Már Channing baby-re vágyom egy ideje. :)(:

Hát ennyi a mai adag. Megyek Sadielizálni a gépet és megpróbálom összeszedni magam és normális bejegyzéseket írni a jövőben. Hehe.

Am a hét tanulsága már ma megfogalmazódott bennem. Jó békességben élni. Komolyan. :)) Nagyon szeressük egymást és ez így van jól. Love, peace, Sadie.
csók