Imádom a számítógépem!
Elegem van. Kb. 3 évig semmi baja nem volt a gépemnek. Most meg... Ebben az évben harmadszorra döglik be. Természetesen mindig a hétvégére és mindig a lehető legroszabbkor. Persze a mostani alkalomnál keresve sem találhatott volna jobbat. Asszem csütörtökön mondta be az unalmast. Az a nap pedig már eleve pocsék volt. Mondjuk maga a nap egész jól telt. Jó volt, mert röhögtünk egy hatalmasat az egyik fiú osztálytársunkon, aki alig tudott lecsoszogni a 2.-ról, hála az új tesitanáruknak. Rájuk is fér egy kis munka, 1 évnyi semmittevés után. :P Jó volt, mert suli után elmentünk megünnepelni Enit a Burger Kingbe, ahol sikerült ingyen kikunyiznom egy koronát. :)) És mindemellett rossz is volt, és nem csak azért, mert majdnem kidobtam a prémet, az ott elfogyasztott jegeskávétól. Nem is azért, mert a gépem tönkrement és valószínűleg mindenem elveszlik majd róla. Ezek semmiségek. Viszont ez a másik dolog megviselt rendesen és nehéz volt erősnek tűnnöm utána. Másnapra rendesen ki is borult a bili, de szerintem a buszos kirohanásomat leszámítva jól viseltem a dolgot és mára már kb. 97%-ban ki is tudom verni a fejemből az aggodalmat. Nyilván, ha tudtam volna valami figyelemelterelő dologgal foglalatoskodni a napokban, az sokat segített volna. De hát IJ.
Pénteken, suli után beugrottam a DP-be és kb. fél órányi nézelődés után Anna Godbersen - Luxe Girl nevezetű, csodaszép borítású és felettébb érdekes, témájában pedig az eddig olvasott könyvektől nagyban eltérő iromány mellett döntöttem. Jó választás volt! :)
Ezzel kicsit el tudtam foglalni magam. Hiányzik a gépem, hiányzik a blogom, az írás és természetesen ti is. Most túl sok időm van gondolkodni és ilyenkor sok minden férkőzik az agyamba, majd kellemesen betelepszik otda. Rájövök mik azok, amiket másként kellett volna csinálnom, mik azok, amiket el kellene még rendeznem, mik azok, amikhez nincs bátorságom vagy elég akaratom és csak a végén jut eszembe, hogy mi az, amit sikerült lerendeznem, mégpedig úgy, ahogyan azt illik. Nem tudom mit tehetnék. A barátság alapja az őszinteség. Fontos, hogy elmondjuk ha valami bánt, vagy ha esetemben valami zavar. Van 1 problémám, ami már kb. 1 éve nagyon, őrülten irritál. És erre a hetekben valaki nagyon pontosan rá is világított. Nem gondoltam volna, hogy ez más más számára is ennyire világos. Kezdtem elhinni, hogy csak én képzelem be magamnak. De úgytűnik tényleg ez van és nem én vagyok paranoiás. Van egy kis képmásom, aki majdnem olyan, mintha a tükörképem lenne. És úgytűnik ha élő formában nem is, a blognak hála teljesen olyanná válik idővel, mint én. Mhhhh...
Mára ennyi lenne. Még nem tudom, mikor tehetem fel ezt a kis bejegyzést és osztatom meg veletek, de remélem minnél előbb. :))
Ez a gép nélküli lét, meg fog őríteni.
Wááááááááááááááááááááá!
Folyt. köv. ! :)(:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Végig bólogatva olvastam. Egyebet nem igazán tudnék hozzáfűzni, max. annyit, h. a múlton rágódni nem érdemes (mert én aztán nem szoktam, áááá XD). Nézz előre.:) Az jó, ha észreveszed, mi a gond, és felismered, mit tudsz/nem tudsz tenni...
VálaszTörléste aztán nagyon aktív voltál ma! :))
VálaszTörlésörülök, hogy egyetértesz... megint! :D
mindig csak előre! igaz, teljesen, megfogadom a tanácsot... próbálkozom, próbálkozom :D
a helyzetfelismerő képességemmel soha nem voltak problémák, viszont a kellemetlen helyzetek, szituációk normális lerendezésével már annál inkább... lehet hagynom kéne az egészet! :) esetemben a /nem tudsz tenni opció áll közelebb a győzelemhez, sájnos... :( Ez van... :S
Van ez így, sokmindennel én sem tudok mit kezdeni, vén fejjel...
VálaszTörlésJah, az oktatáson uncsi nap volt, ráértem a neten lógni (jól le is maradtam a gyakorlati feladatoknál.XD). Ma húzósabb.:D